Újra az ISKOLÁBAN - SULIKÓSTOLÓ

Régóta készülök a mai NAGY napra, hiszen ez nem egy átlagos nap! Ma volt az "én iskolámban" a nyílt nap a leendő elsősök részére. Már években mérhető amióta nem jártam bent, annak pedig oka van, mégpedig a betegségem. Napra pontosan emlékszem rá hogy mikor voltam bent utoljára, és azóta nem tudtam rászánni magam hogy bemenjek. Sajnos nemcsak oda nem tudtam menni, hanem szinte sehová, kivétel Tunézia. (Ugye milyen huncut betegség?!)  Ma már több-kevesebb sikerrel kievickélek belőle (Nagyon remélem!) Hullámokban még előjön, de igyekszem a régi lenni. Nem is erről akartam írni, de fontos, hogy még a nagyon szeretett iskolámba se tudtam menni, és talán most megtörik a jég! Nagyon-nagyon akarom!!!
Hogy hogyan sikerült erőt venni magamon?! Fédra miatt. Tudtam, éreztem, hogy ezt a napot, ezt az alkalmat nem hagyhatom ki, ha törik, ha szakad, mennem kell. Részese akartam lenni, hiszen ez az első komolyabb napja az iskolában, ami ezek után már az ő iskolája lesz, az enyém már csak volt. Örülök, hogy a szülei ezt az iskolát választották neki, mert ma újra meggyőződtem arról, amit már régen tudok. Mindig éreztem hogy a mi iskolánk más, több mint sok iskola. Mondhatnák azt, hogy elfogult vagyok, de nem. Nagyon reálisan tudom megítélni, mostmár nincs miért védenem, de..... Itt nagyon jó kollektíva van, ami nagyonis kihat az iskola szellemiségére is. Jó szakemberek, felkészült pedagógus csapat biztosítja a gyerekek testi, szellemi fejlődését. Családias hangulat uralkodik, és ez nemcsak szólam, ez így is van. Mindig is gyermekközpontú volt, de mióta új vezetés van ez még hatványozottabban így van.
Már tegnap is féltem, hogy nehogy reggelre belém bújjon a kisördög, és feladom, nem megyek el. Erős voltam, megfogadtam hogy megyek. Megígértem, nem léphetek vissza. Kaptam egy kis támogatást is hozzá Borcsimamától is, amit nagyon köszönök neki.
Reggel jöttek értem a gyerekek, elindultunk időben hogy még a tanítás megkezdése előtt pár szót válthassak Györgyivel, tudtára adjam hogy együtt érzek vele és legalább annyira izgulok, mint ő. Amikor felébredtem reggel és rágondoltam, szinte olyan lettem, mintha nekem kellene tanítani, ami bizony embert próbáló. Soha nem szerettem ezt, mert igen nagy a tét, ilyenkor dönti el sok szülő (aki nem ismeri az iskolát és a tanító nénit), hogy a szemefényét rábízza-e a tanítóra, az iskolára. Nem könnyű! Újra átéltem a kollégák, a tantestület izgalmát, hiszen most dől el (nagy százalékban)hogy mennyi lesz a beiratkozó gyerekek száma.
Istenem, de jó ilyenkor azt érezni, hogy ez a felelősség már nincs a vállamon! Sokan csak szapulják a pedagógusokat  (ez most sikk, még olyanért is, ami a szülő feladata lenne), irigylik a rengeteg szabadságukat, a csak néhány órát tanít (ha tudnák, hogy ezenkívül még mennyi órát fordítanak felkészülésre, javításra.... akkor nem tennék) és sorolhatnám a többit, amit mindig szomorúan olvasok egy-egy fórum hozzászólásaiban. Na, de ez most mellékes! Térjünk a lényegre!
Beléptem a szívemnek oly kedves iskola kapuján, és örömmel tapasztaltam, hogy igenis, ez az iskola nagyon kedves, barátságos, otthonos. Ezt most a kívülálló szemével láttam. A folyosók dekorációja, a tanterem, az ebédlő ahol a gyerekeket foglalkoztatták..... igen, ez mind nagyon igényes és szép. Na, és itt megint jön, hogy melyik szülő gondolt vajon arra, hogy ezek mögött mennyi munka van, és hogy ezt ezek az emberek az ő csemetéjükért csinálták....  hogy ezek a pedagógusok milyen lelkesen, fáradtságot nem kímélve tették a dolgukat, milyen frappánsan megszerveztek mindent.... Nekem nagy öröm volt ezt látni, és néhány napig még biztosan a hatása alatt fogok állni. Nagyon boldog vagyok, hogy vendégként részese lehettem ennek a napnak.
Vittem a fényképezőgépet, de aztán sajnos nem volt időm, alkalmam fotózni, amit most nagyon sajnálok már  utólag. Azért néhány közülük:

A folyosó, ahol még a farsangi dekoráció egy része is fent van. Az ablakokon mandalák vannak végig. Hiába, a rajzosok munkája is meglátszik. Sajnálom, hogy nem fotóztam le az oldalt látható gyerekmunkákat.

Az ebédlő dekorációja is nagyon szép, ilyen környezetben ebédelnek a gyerekek. A leendő elsősök itt szórakoztak addig amíg a szüleik a tanítójuk által tartott órát nézték meg a tantermekben.

Ebbe a tanterembe fog járni Fédra. Korán reggel megnéztük és ki is próbálta hogy milyen itt üldögélni. Öröm ilyen színes környezetben tanulni!

Ez pedig a rajzterem, ahol elkészítették az "alkalmassági"rajzolmányaikat. Ide már felszabadultan, jókedvűen ment be.
Ezután következett egy kis ismerkedős beszélgetés a tanítónénivel és Erzsike nénivel, aki remélhetőleg a napközis párja lesz. Mindenesetre imádkozom érte.
Összegezném egy kicsit a történteket, de itt talán már azt hihetnék, hogy elfogult vagyok. NEM!!!! Úgy gondolom, hogy jól cselekedtek a szülők amikor választottak, döntöttek. Mindig azt hangoztattam, és ezt most is vallom, hogy nem iskolát, hanem tanítónénit kell az elsős gyereknek választani. Ez pedig tökéletes választásnak tűnik. Így legyen!
Fédra élményekkel telve jött el, felszabadult. Bizony, bizony "nagy dolog ez gyerekek"!
Jó volt, szép volt a mai délelőtt! Boldog vagyok, hogy hosszú idő után beléptem az iskola kapuján. Feltöltődtem. El is gondolkodtam rajta, hogy vágynék-e vissza tanítani....