Április 11: A költészet napja (is)

Drága ÉDESANYÁM ma lenne 83 éves. Így nekem ez a nap a versek szereteténél sokkal, de sokkal többet jelent. Sajnos, már 18 éve nincs velünk!

 Egyik kedvenc virága a sok közül

Aranyosi Ervin: Emlékezz a szépre 

Mikor gyászolsz átérzed a fájó veszteséget,
a pusztulást, mely szívedbe mélyen beleégett.
Lelkedbe, mint dögkeselyű mar bele a bánat,
nem is tudtad, hogy van érzés, mely ennyire fájhat.
Ám szerettünk elvesztése gyötrőn tanulságos.
Ha megérted, értelmet nyer, s talán megnyugvást hoz.
Valójában az élete neked volt ajándék,
s nem az őrjítő fájdalom volt vele a szándék.
Ne a halálára gondolj, hisz többet ért léte!
Gondolj inkább a szívednek szép szeretetére,
amit Ő irántad érzett, s amit tőle kaptál.
Lelki fejlődésed útján általa haladtál.
Emlékezz hát szeretettel, emlékezz a múltra,
- együtt megélt szép percekre, együtt bejárt útra!
Emlékezz a szeretetre, amit kaptál tőle,
s a szívedbe, az ÉLETÉT, vésd bele örökre!

és Aranyosi Ervin másik szép verse: A temető halott

A temető ma éppolyan halott,
mint azok a testek, a holt kövek alatt!
Ám a lelkek nem maradtak ott.
A lélek örök, csak mostantól szabad…
Millió szám öltök virágokat,
“halott” szeretted, örül majd neki?
Csak kidobják a hervadt csokrokat.
Örömét benne senki nem leli!
Ülj hát le otthon, egy csendes helyen,
gyújts meg egy gyertyát, – az utat mutat.
Tárd ki a szíved, lelked nyugodt legyen,
- s múltadban élő emlékeket kutat.
Ki egykor elment, – újra láthatod,
olyannak, milyen egykor lehetett.
Ha magadat e percnek átadod,
fény vesz körül, s igazi szeretet…