Ha valamit nagyon várok, hát az a nagy tunéziai nyaralás. Most is megadatott hála az égnek! Az előtte lévé napokról, döntésről, aggályokról nem is akarok beszélni, mert az most is ugyanúgy megvolt, mint minden évben. Ez most különleges volt, hiszen ez volt a 10. utunk Tunéziába. Induláskor még nem is gondoltuk hogy mennyire emlékezetes lesz. Minden alkalommal transzfert fogadunk, csak egyszer vitt bennünket Csaba, de rájöttünk, hogy nem terhelhetjük azzal, hogy ő kétszer utazzon miattunk a repülőtérre, mert úgyse kerül kevesebbe, az ő fáradságáról nem is beszélve.
A transzfer ideje nagyon kivolt centizve, mert nekünk 4 óra előtt 5 perccel már a reptéren kellett volna lennünk, és hozzánk csak 2 órára jött. Még egy picit talán örültem is neki, hogy így nem kell olyan sokat várni a becsekkolásig. Percre pontosan itt volt az autó, ami kivitt bennünket az emődi pihenőig, ott szálltunk át a másik autóba. Onnan 14óra 40-kor indultunk tovább + egy másik utassal. Nem volt egy Száguldozós típusú a vezetőnk, de sebaj, legfeljebb a végén csekkolunk be, gondoltam én. Közben elkezdett ömleni az égi áldás, de még ez se szegte a kedvem, hiszen ha a gép rendesen indul, akkor pár órán belül Afrikában leszünk.
Aztán egyszer csak lassítani kezdett a sofőr. Gondoltuk hogy valami miatt dugó van. Igaz, nekünk már csak 5 percünk volt a helyes érkezési időhöz. Aztán láttuk, hogy itt nem dugó van, hanem le van zárva az út. Rögtön elkezdtünk telefonálgatni. Először Csabát hívtam, hogy nézze már meg a neten hogy mi van az M3-on, miért állunk. Hamarosan kiderült, hogy egy kamion borult veszélyes anyaggal az autópályára, és azt se tudják megmondani hogy mikor oldják fel az útzárat. Ekkor aztán telefonálgatás mindenfelé, transzferhez, utazási irodához..... és közben eljutott a tudatomig, hogy eddig tartott az utazásunk és nem tovább, fordulhatunk majd egyszer vissza, mert közben már mögöttünk is kilométeres sor állt még a leálló sávban is, még a visszafordulás esélye is ki volt zárva. A transzfer cég (Cívis) becsületére legyen mondva, mindent elkövetett azért, hogy ne maradjunk le a gépről. Mi 15 óra 50-kor ragadtunk be az M3-on a körgyűrűtől 4 km-re, és a gépünk 17 óra 55-kor indult, ráadásul pontosan, semmi késés.
Végül a Cívis talált rá megoldást, hogy miként tudnánk eljutni mégis a reptérre. Na, ettől aztán minden hajamszála az égnek állt! Azt mondtam, hogy normális ember ilyet nem csinál meg, de még én se! A magam 65 évével, a rossz lábammal, fájó derekammal járni is alig tudok, nemhogy ezt megtegyem. A MEGOLDÁS a következő: A reptérről elindul szembe egy kisbusz, az megáll a leálló sávban, mi pedig a legnagyobb csúcsban "átfutunk" a két sávban száguldó autók között..... Csak azt hajtogattam, hogy inkább vesszen a pénzünk, az utunk, mintsem elüssenek. Figyeltem a száguldó járműveket..... nem tudom elmondani hogy mit éreztem. A mi sofőrünk is azt mondta, hogy ő fiatal, de nem csinálná meg.
Azt még el is felejtem mondani, hogy fehér hosszú nadrág volt rajtam, és ebben kellett két szalagkorláton, meg az elválasztó sövényen átkecmeregni, miközben az esőtől el lehet képzelni azok állapotát.
Végül megérkezett a busz, átjött hozzánk a vezető, de én akkorra már azt se tudtam hogy hol vagyok. Rövidre zárva, nagy unszolásra megcsináltam a bravúrt. Azt ne kérdezze senki, hogy hogyan, mert nem emlékszem rá.
Megindult velünk a sofőr vissza Gödöllőre kb. fél ötkor. Az idegenvezetővel tartottuk a kapcsolatot folyamatosan, azt mondta hogy negyed hatkor bezárják a kapukat, ha addig felérünk, akkor utazunk. Közben csak azt hajtogattam, hogy nem érünk fel, mert nemcsak Miskolcon van csúcs délután 4 órakor. Lépésben haladtunk, mert közben a forgalmat a régi hármasra terelték. Alig tudtunk még oda is felhajtani, mert rendőr irányított, és mifelőlünk nem akart engedni. Az innen a reptérre vezető utat nem szeretném ecsetelni, mert az minden volt, de nem szabályos, nem szeretném ha ebből baj lenne. 17 óra 32-kor másztam ki a buszból a 2B terminál előtt. Innentől az idegenvezető vette át a csomagjainkat, mi "futottunk" becsekkolni, majd irány az ellenőrzéshez. Ilyen hosszú sor még soha nem kígyózott az ellenőrzés előtt. A. László volt az idegenvezető, előre vitt bennünket és mi megint belefutottunk a piros lámpás szalagba, ugyanis elfelejtettük a kézipoggyászból kivenni az innivalókat. Itt is álltak (természetesen) előttünk...... Csodák csodája, elértük a repülőgépet!
Az út a szokásos volt, én alig tudtam magamhoz térni. Monastírban még egy órát üldögéltünk a transzferes buszban a nagy fejetlenség miatt. Ennek ecsetelését inkább kihagynám most.
A szállodában megkaptuk a kulcsot, nem voltunk elragadtatva a szobával, mármint a kilátással. Azt láttam hogy csendes helyen van, tiszta, és más már nem is érdekelt. A férjem még megpróbált egy cserét kieszközölni, de ebben a szállodában még aranyért se lehet cserélni. Aztán megbarátkozott ő is vele. Soha rosszabb szobánk ne legyen!
Egyszerű berendezésű volt, de tiszta és minden működött benne. (klíma, hajszárító....) Ide úgyis csak tisztálkodni, aludni jártunk. Mikor megérkeztünk egy szív alakú hajtogatott törölköző volt az ágy közepén virágokkal behintve, meg is örültem a kedves fogadtatásnak, de később nem kaptunk soha külön "dekorációt" az ágyra, úgy látszik kevesellte a napi 1-1 dinárt. Ettől függetlenül nagyon becsületesen takarított és minden nap kaptunk tőle egy palack ásványvizet a szobába. Eddigi utazásaink során ő volt a legbúvalbéleltebb takarítónőnk.
A kilátásunk nem volt ugyan álombeli, de teljesen megfelelt nekünk, mert az erkélyt csak szárításra szoktuk használni, nem üldögélünk ott, inkább a tengerparton.
A szobánk közvetlenül a feljárat mellett volt, a lobby fölött.
Napkelte Mahdia partjainál
A szálloda bejárata (is) szépen parkosított
Itt a yukkapálma virágát kellett volna megörökíteni....
a kertben is sok volt belőlük.
A lobby medencére néző része, ahol a bár is működött.
Egy kis hideg sör ebéd után. és még több lobby...
Az étterem felé vezető folyosó
A mosdó bejárata. Itt minden este úszógyertyák is világítottak mindkét oldalon
Ez a mosdó előtere, itt is aromalámpa működött
A belső kézmosó rész
Az étterem külső része, itt sütötték a pizzát is minden ebédhez és vacsorához.
Ami rögtön feltűnt az étteremben, hogy szokatlanul sok a pincér, és teszik a dolgukat, ott a szemük a vendégen, nem hagynak az asztalon állni használt tányérokat, poharakat. Eddig még soha nem tapasztaltam azt, amit itt, hogy nemcsak a saját térfelükön dolgoznak, hanem besegítenek egymásnak. A teremfőnök ugyanúgy szedte le a tányérokat, poharakat, mint a többiek.
A szálloda fullon volt, de szerencsére sehol nem kellett sorakozni az étkezéseknél, nem kellett tányérokra várni, nagyon gördülékenyen ment minden. Látszott, hogy gazdája van, jól szervezetten működik minden. Várni csak a pizzánál kellett és az olasz tésztáknál, de itt se sokat. Itt is csak azért, mert frissen készítette, lehetett kérni hogy mit tegyen rá.
A főétkezéseknél ezen a két helyen mindig valamilyen halfélét sütöttek roston, vagy szárnyasokat, marhát, kolbászt. Aki szereti a tengeri herkentyűket (én nem), az bizony élvezhette, mert mindig többféle volt egyszerre (halak, tintahal, rák, kagyló..) Ezenkívül a szokásos marha, csirke, pulyka, bárány volt minden főétkezésnél, a máshol is megszokott köretekkel, rengeteg zöldséggel, minden alkalommal sült burgonyával. Kétféle leves volt mindig. Igaz, hogy az ízesítést nekünk kellett megtenni.
Reggelire a mindenhol megszokott kínálat volt, talán csak a felvágottakból volt többféle és volt sonka is.
A szokásos tunéziai ételek
A desszertek sokféleségéről, finomságáról csak a felszedett kilóim árulkodnak
Belső medence
A medence és környéke
Kezdődik a nap a megunhatatlan "Bip, bip"-pel
Itt megint történt egy érdekes dolog velünk. A reggeli kakaskukorékolós ébresztő zene után több nyelven köszöntik a vendégeket. (Sajnos) a többi szállodához hasonló módon magyarul itt sem. A férjem odament az animátorokhoz, elmondta nekik , ők leírták arabul, és megismételték úgy hogy a magyarokat is köszöntötték ezután.
A kedvenc helyünk a pálmafák alatt volt, ahol a kerekes napozóágyakat mindig az árnyék után toltuk. Bőven volt napozóágy a parton is, annak aki a homokos részt szerette.
Ezt láttam a napágyban fekve (IMÁDOM!!!!)
Előttünk a fa borítású napozó rész. Itt két napig voltunk, de nem volt jó az állandó szél és felforrósodott padló miatt.
A vasárnap éjszakai vihar nyomai
Itt lehetett ezekben a fotelekben üldögélni, nézelődni
Mögöttünk a medencebár, itt ebédelni is lehetett, de ide be kellett jelentkezni. Soha nem volt teltház itt sem.
Az animációs programok a süppedős, finom puha füves részen volt
Az animáció is megér egy rövid leírást. Nagyon színvonalas volt, fáradhatatlanul szervezték a sokféle programot, mindenkivel kedvesek voltak, de nem tolakodóak. Nekünk is volt köztük kedvencünk. Amit a gyerekekkel csináltak, az meg fantasztikus volt!
Készülődés a "produkcióra". Székekből kirakták a szálloda nevét, elé terítettek egy tunéziai zászlót, a székekre ültek a vendégek és fentről fotózták.
Homokvárépítő-verseny
Kígyót alkotva, integetve a levegőből pacsizó csoport
A tengerparti sorverseny egyik produkciója
A kedvenc séfem reggeli pihenője
Készülődés a délutáni koktélozáshoz
A szomszédba lévő szabad strand büféjében: 2TD-ért a fenséges frissen csavart narancslé....
... és ilyen környezetben elfogyasztva
Ez már az óvárosban, a kedvenc fáim alatt
Megvan a zsákmány is!
Egy kis piaci körkép
Sokan ettől a látványtól vannak rosszul. Nekem se tetszik, de ilyen csodaszép friss húst én még nem tudtam itthon venni.
Nem maradhatnak ki a szépséges virágaim se. Igaz, most leander nincs, és még hajtást se hoztam (egyet se!)
A szépséges leander sövény, a nem éppen alacsony páromhoz viszonyítva.
Egy kis naplemente...
... az erkélyünkről (Az első estéhez viszonyítva megszépült a kilátás is)
Megint fájó szívvel jöttem el, és már most is indulnék vissza, ha lehetne!
Csodálatos helyen voltatok már megint.
VálaszTörlésMi még nem mertünk elindulni Tunéziába. Lehet, ettől nekibátorodunk.
Erika, nyugodtan elindulhattok, ha tudod hogy hová mész, akkor nem fog csalódás érni. Sokan azért csalódnak, mert ugyanazt várják el, mint Európában van. Ha elolvasod a többi tunéziai bejegyzésemet is, akkor sok olyan dolgot megtudhatsz belőle, amitől sokan félnek. Aki elmegy Tunéziába, vagy megszereti, vagy soha többé nem megy oda. Minden a szálloda választáson (is) múlik. Ha másra és bővebben is kívánci vagy csak kérdezz nyugodtan, szívesen válaszolok e-mail-ben is.
TörlésJó pihenést, tartalmas feltöltődést kívánok neked a nyárra!
Igen nézegettem a régi képeidet is, nagyon klasszak.
TörlésDe most azért kereslek, mert díjat szeretnék neked ajánlani. Blog vándordíjat. Nézz be hozzám és ott találod.
Üdv: Erika.
Erika, ha nyugodtan akarsz pihenni, akkor ne Tunéziát válaszd.
VálaszTörlésHagyd meg azt a fanatikusoknak meg az igényteleneknek.
Drága El Quradi (midomi, dr akárki, hetenként nicknevet váltó szórakozó)! Itt is megtaláltál?! Örülök, hogy elolvastad a blogomat, és veszed a fáradságot és itt is riogatod az embereket Tunéziával, nemcsak az index fórumon. Nagyon sajnálom, hogy 2 év nem volt elegendő ahhoz, hogy (szegény) feleséged által választott utat kiheverd, feldolgozd a sérelmeidet.
TörlésHa még itt is ismeretlenül mersz sértegetni, és ismeretlenül igénytelennek nevezni, mert szeretem Tunéziát, akkor nem ártana egy kis önvizsgálatot végezned. Akkor elfogadnám a kritikádat, ha két hétig nem a medence szélén ültél volna, ha kimozdultál volna a szállodából, hogy egy kicsit megismerd az ország kulturáját, rengeteg műemlékét..... Nem is folytatom tovább. Szánalmas, hogy ilyen megkeseredett, bosszúálló ember lettél, hogy az akkori sérelmeidet idegen, ártatlan embereken vezeted le. Miért jó az neked, hogy félrevezetsz embereket Tunéziával kapcsolatban? Így jobban érzed magad?
Törölhetném a megjegyzésedet, de nem teszem, mert jogod van a véleményedet ide is leírni. Azok akik Tunéziát fogják úticélul választani, azok nemcsak a te és az én véleményem alapján teszik, hanem (veled ellentétben) előtte tájékozódnak sokfelé a net világában, és el fogják tudni dönteni hogy kinek higgyenek. Jó lenne ha te is írnál egy beszámolót vagy értékelést a kint töltött, átélt élményeidről, és annak a linkjét tennéd be. Én sajátmagamnak írom a blogomat, az élményeimet örökítem meg. Vagy azt gondolod, hogy én is egy beteg ember vagyok, aki mág sajátmagát is becsapja?
Kikérem magamnak, hogy igénytelennek nevezz azért, mert te saját hibádból rossz tapasztalatokat szereztél 2 éve!
Szeretnélek megkérni, hogy ne kövess engem még ide is! Ha egy kicsit figyelmesebb lennél, akkor már arra is rájöhettél volna, hogy egyik utazási iroda ügynöke sem vagyok.
Nagyon sajnállak!
Hihetetlen, hogy idepofátlankodik ez a beteg elme... Nagyon sürgősen elmeorvosra lenne szüksége, mert ez már kezelendő. Amilyenek az ő igényei, olyan luxusszálloda nem létezik... Egyébként pont ez a szálloda az, amiról én is azt mondom, hogy igenis igényes. A képek magzkért beszélnek, és mi is tapasztaltuk személyesen is egy hónapja. És ez a lényeg: a személyes tapasztalat.
VálaszTörlésEl Quradi! Hidd el, akik a te írásaidat ha el is olvassák, hamar rájönnek, hogy csak egy rosszindulatú fröcsögő bunkó vagy, és a továbbiakban átnéznek rajtad. Te is tapasztaltad ezt, mert hetente nevet változtatsz, csak hiába, mert ugyanaz a buta megkeseredett ember maradsz, aki eddig voltál... A névváltoztatás nem segít, csak egy szakképzett doki, és gyógyszerek...
Tudom, hogy nem érdemes vele foglalkozni, és azt se érdemelné meg hogy válaszra méltassam. Sajnos, tényleg nagyon beteg lehet. Szegény környezete!
TörlésDrága Mancoka! Komolyan irigykedek, csodaszép helyen voltál! És fantasztikus képeket csináltál, köszönet érte.
VálaszTörlésNe haragudj meg érte, de olyan jókat nevettem a leírásodon, egy igazi hős vagy, én sem mertem volna átszaladni. Bár ki tudja, az ember sok őrültségre képes.
Drága Petra! A hely tényleg nagyon különleges, nekem csodálatos. Mégsem az bűvölt el anno, hanem az ott élő emberek, a kedvességük, a közvetlenségük, a szokásaik, a kulturájuk....... és bevallom, hogy függő lettem, alig várom mindig hogy visszatérjek oda.
TörlésAzóta is gondolkodom, hogy honnan volt bátorságom megcsinálni, mert amíg csak mondogatták hogy hogyan csináljuk majd, addig csak tiltakoztam a kivitelezés ellen. Aztán valahogy csak megtörtént. A férjem azóta is csak neveti, hogy az M3-on szaladgáltam.
Remélem mi is ilyen jól erezzük majd magunkat itt.Szuper képek és annál is jobb élménybeszámoló.Még sok ilyen csodás utazást kívánok.Üdv.így ismeretlenül is Hédi
VálaszTörlés