Lehet hogy nagyon meg fogom még bánni, de most úgy gondolom hogy nem. Persze nem elég úgy gondolni, talán kicsit "bátortalanabbnak" kellett volna lennem.... talán.
Meg tudom ám magyarázni a bizonyítványom! Meg ám! Abban nincs hiány.
Először is áttanulmányoztam az időjárás előrejelzést,és ha nem tévednek, akkor ezt a kis mínuszt ki kell bírni nekik.
Másodszor pedig már régóta bizseregnek az ujjaim, érzik a tavaszt. (főként az ízületeim)
És most jön a fő ok, minden "bátorságot" előidéző tény. Tegnap nagyon oda kellett férkőzni a kisházban lévő polchoz, ami rendesen el volt barikádozva a teleltetésre behurcolt növényekkel. (Csaba előző nap nem kis bravúr árán tudta onnan kiszedni a szerszámait)
Gondoltam egy merészet, mivel jó idő is volt, a 4 nagy leandert kihúztam a kisház elé, hogy biztosítsam a jó hozzáférést. Rögtön meglocsolgattam, szemrevételeztem őket, körbe jártam, gyönyörködtem bennük, vizsgálgattam őket, simogattam a szemeimmel, mert szépen teleltek. Az eső is elkezdett szemerkélni, és bizony jót tett nekik, éledtek tőle.
Nem is tettem vissza egyet sem, mert elég enyhe volt az éjszaka.
Ma délelőtt aztán csoda történt. Az én párocskám, akinek máskor többször is meg kell említeni, hogy tavaszodik, kikívánkoznak a növények....... Most ő találta ki, hogy ki lehetne hozni a többit is, ő kihozza.
Hozzá is kezdett, egykettőre végzett velük. Aztán jött a még nagyobb csoda, felajánlotta hogy kihordja a pincéből is többi leandert. Na, ez aztán nem egyszerű munka! A rossz vállával felcügölte az összes nagyobbacska példányt is, csak a kisebb, jobban féltettek maradtak még a pince melegében.
Íme a csoportkép róluk:
Közel egymáshoz, ha esetleg takarásra lenne szükségük
A másik csoport közel a ház falához, az ablakban pedig a segítség
Jelenleg 22 példány van kint. én meg csak imádkozom, hogy ne legyen semmi bajuk.
A kis datolyaszilvát is fel kellett hozni, mert ugyancsak hajtani kezdett a melegben. Neki is szüksége van már a napfényre, mert ilyen sárga hajtásokat hozott. Igaz, őt azért éjszakára nem mertem kint hagyni!
Itt pedig a meglepetés! Mindig kitördelem a jövő évi bővebb virágzás reményében az elvirágzott szárakat a rodikról, hogy ne szívják fölöslegesen az anyanövényt. Néhány azonban elbújt a levelek mögött és szépen beérlelte a magokat. Persze hogy ki kellett próbálni, hogy mennyire csíraképesek. Nem látszik a fehér papírtörlőn, de szinte mindegyik hozza a csirát. Ma a nagyobbakat már a palántanevelő tálcába ki is pikíroztam. Jöhet a hajrá!
Mircike segítene, Folti meg inkább csak sütkérezik a napon.
Tavasz bent
nálatok már nyílik az aranyeső... nahát, holdtölte lesz, nagyanyám mindig azt mondta most megváltozik az idő, úgyhogy biztos jön a tavasz...
VálaszTörlésAz aranyeső még nem virít, csak a téli jázmin, aminek nagyon hasonló a virága. Különben amit aranyesőnek gondolsz, az a kis datolyaszilvám hajtásai.
TörlésReméljük, hogy tényleg itt a tavasz!
A kis datolyaszilvát ne féltsd, ez az idő már nem árthat neki, ha már úgyis tavaszt érzel, akkor ültesd el.
VálaszTörlésHa nagyon hideget mondanak, akkor ekkora kis fát még körbe tudsz tekerni kartonpapírral, hogy a rügyei ne fagyjanak el.
Köszönöm a tanácsot. Ma éjszaka már nem fogom behozni. A kicsit nem akarom kiültetni, mert félek hogy úgy járok vele mint a naggyal. Ő még egy darabig konténeres lesz.
TörlésA leandernek biztosan nem lesz baja. A mieink otthon igazán nincsenek elkényeztetve és még mindig bírják, pedig kb. 20 évesek. Az őszi le- ill, tavaszi felcipelés örök téma...
VálaszTörlésEddig még bírják a leanderek, sőt mi több, úgy látom hogy jót is tett nekik.
TörlésA leanderek régebben nekem is betetvesedtek, főként a pincében teleltek. Azóta nincs velük gond, mióta ősszel jól belocsolom őket áztatott dohány levével. Így egészen jól bírják.
VálaszTörlésÉn is kíváncsian várom, hogy mi lesz a pici magokból. Szoktam is mondani a férjemnek, hogyha sikerül felnevelni őket, akkor ezekből sövény lesz.
Húha, és mi lett a kicsírázot, palántázgatott növénykék sorsa, lehet tudni?
VálaszTörlés