Végre ezt is megértem! Megkerestük a bükkszentkereszti gyógyító köveket. Nem mintha ez olyan nagy dolog lenne, meg olyan sokat kellett volna hozzá utazni, vagy nehéz lenne rátalálni... Nem, nem! Csak mindig maradt valamiért. (Most sem volt egyszerű menet! Hamarabb elindulunk Tunéziába, mint ide a szomszédba)
Sokat hallottam már róla, de nem igazán hiszek (hittem) az ilyen gyógyulásokba. Régóta motoszkált már a fejemben, hogy elmenjünk, hátha..... Az ismerősök, akiktől érdeklődtem, nem igazán tudtak róla, nem tudtak útba igazítani. Na, de akkor minek van a net?
Rákerestem, átböngésztem, és kész volt az útiterv: Bükkszentlászlón át Bükkszentkereszt gyógyító kövek, Lófőtisztás szalonna sütés. Mindezt Mandymarcsival együtt sütöttük ki és együtt is indultunk útnak.
9 órakor találkozó ás irány a Bükk!
Itt csak érdekességként jegyzem meg, hogy mennyire nem tudjuk értékelni a közvetlen környezetünk szépségeit. Annyira természetes dolognak tartjuk, pedig...... Hajaj!
A két település közötti út nem a legideálisabb autózásra, de gyönyörű! Meg is álltunk útközben, mert a látvány nem engedett bennünket tovább. Eszembe juttatta a régi szép időket, mikor még erdei iskolázgattam. Akkor mondta nekünk egyik kísérő erdész, hogy ez a bükkös nem más, mint a mesebeli ezüsterdő. Az bizony!
Sajnos itt még nem tértünk magunkhoz, nem kerültek elő a fotómasinák! Csak álltunk az út szélén és csodáltuk az óriásra nőtt fákat, és élveztük a fölöttünk lévő lombsátrat, az átszűrődő fény játékát, szívtuk magunkba a semmihez sem hasonlítható levegőt, és csak álltunk csodálkozva, mint aki még soha nem látott ilyet.
A következő megállónk a település határában lévő keresztnél volt.
Itt aztán megint el kellett egy kicsit időzni, érezni az erdő varázsát!
Persze Marcsi orra rögtön gombát észlelt a környéken, ami be is jött. Jó sok (viszonylag) galamb gombát találtunk itt, amit nem tudtunk otthagyni.
Engem ez a kő csalogatott, szólított meg. Természetesen, a neten olvasott tájékoztató rajz már "eltűnt" (ezt inkább nem kommentálnám), nyoma sincs, ezért csak az emlékezetemre és a pillanatnyi megérzésemre hagyatkoztam. Érdekes volt, mert kb. 5 perc ücsörgés után a hátamban olyan iszonyatos fájdalom jött elő, de nem a megszokott módon és formában, hogy fel kellett onnan állnom. Ezután már csak a sétálgatás és a padokon való ücsörgés maradt.
A csend, a nyugalom, a jó levegő bizony páratlan! Gyógyító!
Találkoztunk Tokajból, Lajosmizséről érkezett emberekkel, az egyik pár rendszeresen visszatér ide.
A jó levegő, a séta megtette hatását, kezdtünk kicsit éhesek lenni. Átmentünk a Lófőtisztásra, ahol utoljára sok évvel ezelőtt, az egyik kedvenc osztályommal jártam, mikor erdei iskolában voltunk Rókafarmon, és egyik túránk végállomása ez volt. Akkor még hatalmas fák álltak az emlékmű mögött. Most már szép, új telepítésű csemeték vannak a helyükön. Hiába, az a régi jobban tetszett!
A szép formájú fa megmaradt, úgy látszik, hogy az erdőirtóknak se volt szívük kivágni. Annak idején a gyerekek nagyon jót játszottak alatta, rajta. Mi csak a fotózásig jutottunk.
Rőzsegyűjtésnek indult ugyan a dolog, de Marcsi megint gombát talált, nem keveset az irtás helyén.
Ilyen környezetben aztán jól esik minden falat!
A bokrok között megbújó, de még mindig csodálatos elhalt fatörzs. "A fák állva halnak meg"
Még egy utolsó pillantás búcsúzóul vissza a tisztásra. Élményteli, szépséges napunk volt!
Annyi szépet ad egy ilyen erdei/hegyi kirándulás!! szerintem minden perce élmény, feltöltődés, kikapcsolódás.
VálaszTörlésHűűű, mennyi és mekkora gombákat találtatok. Ha jól látom őzlábgomba, talán ezt az egyet ismerem meg :))