Ő volt az első lombhullató a kertünkbe, amiből aztán hagyomány lett, hogy minden tavasszal kell egyet (vagy kettőt) venni belőlük. Nagy betegség tud ám ebből kialakulni! Most azért megdicsérem magam, mert ez az első tavasz, amikor nem rohantam végigjárni a kertészeti árudákat. Tartottam magam az igéretemhez (ez jobban hangzik), ill. sem időm, sem energiám nem volt hozzá hogy menjek. Időnként elmentünk a kedvenc faiskolám előtt, de valahog nem éreztem késztetést arra, hogy be is menjek oda. (Na, már ez is betegség!)
Most aztán, hogy itt van a virágzás ideje, megint bizsereg ott belül valami, hogy még milyet lenne jó beszerezni. Hagyom a sorsra, mert aminek az enyémnek kell lenni, az úgyis az enyém lesz. Vágyaim lennének, de már abba a korban (ill. egészségi állapotban) vagyok, hogy a meglévőket is éppen elég (még sok is) gondozni. Megint itt az ideje az átültetéseknek, mert ugyancsak növekednek. Hála az égnek!
Persze ehhez kell jó sok savanyyú föld, menni kell(ene) fenyőerdőbe, ha a derekam meg a térdem birná. Venni kellene nagy-nagy cserepeket, mert már többször nem szeretném őket átültetgetni..... sorolhatnám tovább is....
Bimbósan is szépséges
Bámulatosak a fodros szirmai, a porzókról meg bibéről már nem is beszélve
Igazi virágözön, megszámlálhatatlan virággal
Messzire világít az égő narancsos színe. Imádom!
Minden oldalról, minden mennyiségben....
Már most (nagyon korai még tudom, de...) vizsgálgatom az új hajtásokat, hogy melyiken lesz majd virág. Ezt aztán egész nyáron folytatom, sőt még télen is amikor csupaszak az ágaik.
Hihetetlen szépek, erre nem is lehet mást mondani. Annyira meghálálják a törődésedet.
VálaszTörlésÓóóó! Csak ámulok.
VálaszTörlésÓóóó! Csak ámulok.
VálaszTörlésMesés
VálaszTörlés