Új szerzemény 1. virága (új kedvencek a mocsárik)
Most ilyen verses hangulatom van. Az Aranyosi Ervin verseket különben is nagyon szeretem! Mindig találok bennük nekem szóló gondolatokat, mint ebben is. Ezért is "mentem el" ide magamnak.
Aranyosi Ervin: A világon annyi ember…
A világon annyi ember
nem hisz a csodákban.
Nem látja meg a szépséget,
a nyíló virágban.
Nem képes a pillanatban
szívből elmerülni.
Nem képes a természethez
közelebb kerülni.
A világon annyi ember
vár a nagy csodára,
bár ott van az orra előtt,
észlelésre várva!
Bezárt lelke pénzre, kincsre,
gazdagságra vágyna,
ahelyett, hogy napjaiban
örömet találna.
A világon annyi ember
nem képes szeretni,
a szépséget, a jóságot,
szívvel észre venni.
A jót, jóval viszonozni,
tiszta szívvel adni,
élvezni a percek súlyát,
jelenben maradni.
A világon annyi ember
másképp éli létét.
Könyörögve kéri Isten
kegyes segítségét.
A teremtő pedig teremt,
“két kezével” adja,
ám hit nélkül az adományt
zárt ajtó fogadja.
A világon annyi ember
nem érti a dolgot.
Miért szakad rá szenvedés,
és miért nem boldog?
Nem érti az életét,
hogy mi lehet a nyitja,
így aztán e kétes tudást
másnak is tanítja.
A világon annyi ember
tanulhatna élni,
mert a holnap lehet szép is,
nem kell tőle félni.
A tegnapon túl kell lépni,
mindent megbocsájtva,
csak az örömöt keresni,
csak a szépet látva…
nem hisz a csodákban.
Nem látja meg a szépséget,
a nyíló virágban.
Nem képes a pillanatban
szívből elmerülni.
Nem képes a természethez
közelebb kerülni.
A világon annyi ember
vár a nagy csodára,
bár ott van az orra előtt,
észlelésre várva!
Bezárt lelke pénzre, kincsre,
gazdagságra vágyna,
ahelyett, hogy napjaiban
örömet találna.
A világon annyi ember
nem képes szeretni,
a szépséget, a jóságot,
szívvel észre venni.
A jót, jóval viszonozni,
tiszta szívvel adni,
élvezni a percek súlyát,
jelenben maradni.
A világon annyi ember
másképp éli létét.
Könyörögve kéri Isten
kegyes segítségét.
A teremtő pedig teremt,
“két kezével” adja,
ám hit nélkül az adományt
zárt ajtó fogadja.
A világon annyi ember
nem érti a dolgot.
Miért szakad rá szenvedés,
és miért nem boldog?
Nem érti az életét,
hogy mi lehet a nyitja,
így aztán e kétes tudást
másnak is tanítja.
A világon annyi ember
tanulhatna élni,
mert a holnap lehet szép is,
nem kell tőle félni.
A tegnapon túl kell lépni,
mindent megbocsájtva,
csak az örömöt keresni,
csak a szépet látva…
Ahogy nézem a virágokat, olyan érzésem van, nem akar véget érni a nyár, minden erejével ontja még a szépséges virágokat, úgy tudok örülni neki, olyan hálásak ezek a kis növények. Legelteti rajta az ember a szemét, nem lehet betelni velük :)
VálaszTörlésMilyen nagylány már az unokád! láttam az előző posztban is, sok időt töltöttetek együtt és ahogy látom a kratívkodásaitokat, nem unatkoztatok :)
Nagyon jó lenne még sokáig gyönyörködni bennük, de ehhez szép napsugaras ősz kellene. reménykedjünk!
TörlésFédrával nagyon szép, élménydús napokat tölthettünk együtt. ajándék volt minden nap.