Nem így terveztem ezt a hétvégét! Megint DVTK meccs volt Debrecenben, szurkolni kellett volna a fiúknak, én meg sétálgatós, botanikus kertes hétvégében reménykedtem. Hááát, ez most nem jött össze! Egyik sem! Nagy szükség lett volna a győzelemre is, de csak egy döntetlent sikerült kiizzadniuk. (Azt mondanom sem kell, hogy engem aztán fikarcnyit sem érdekel a foci.... Sőt! Ezt azért inkább nem részletezném, nem kiabálom világgá a véleményem róla, róluk....)
Csak jó feleséghez illően feláldozom ilyenkor magam, mert imádom Debrecent. Most is elterveztem rendesen, hogy mit nézek meg, hová megyek. Hát, most nem mentem sehová! Nemcsak az időjárás miatt! Pénteken, mikor megérkeztünk a vonattal, alig tudtam lábra állni, lépni, leszállni a vonatról. Délután megáztattam a jó kis meleg vízben, gondolván, hogy majd jobb lesz. Nem lett jobb, talán még rosszabb. Éjszaka nem aludtam vele, csak szenvedtem.
Látkép a szálloda 9. emeletéről (92-es szoba)
Reggelre ilyen kép fogadott
Náhány fotó a szálloda kertjéről
El is indultunk nagy tervekkel a belvárosba szombaton délelőtt
Terveztem ide is néhány dolgot, de nem bírtam a sétát, gyorsan vissza kellett menni a szállodába. Bekövetkezett most az, amitől mindig is féltem, hogy mennék, mehetnék, de nem tudok. Borzalmas élmény! Nem kívánom senkinek!
A szökőkút közelében lévő szépségek
A szépséges, tiszta, rendezett, virágos belvárosban
Egyik üzlet bejárata (Itthon a villamosból néztem a mi kopár, lepusztult belvárosunkat..... nagyon lehangoló volt!)
Ezt feltétlenül meg kellett nézni!
Sajnos, itt is vannak barbárok! Látni, hogy mennyi virágot törtek le......
Egy kis kukucskálás
A szombati napom csak a lábam pihentetésével töltöttem, még a meleg vizet se próbáltam ki. Meg is fogadtam, hogy amikor hazaérünk, irány az orvos.
Eredetileg csak vasárnap délután akartunk hazajönni, de reggeli után indultunk. Megváltás volt hazaérni, itthon gyengélkedni.
Most aztán jöhet a rossz oldala, az orvoshoz járkálás! Ma meg is kezdtem, mert pillanatnyilag alig tudok járkálni.
Mindig ámulva nézem a Te szemeddel készült fotókat és megállapítom, van egy-két olyan pont a városban, ami tényleg szép, főleg ilyenkor :)
VálaszTörlésAz a cipősbolt, aminek a bejáratánál fotóztad a virágokat, mindig olyan, mindig tesznek ki virágokat, van amikor ellopják, de van amikor megmarad.
Arról a rhododendronról mindig Te jutsz eszembe, ha ott megyek el, márpedig majd minden nap arra járok :)
Kár, hogy fájt a lábad, megértem az elkeseredésedet, sok mindenben gátol, de remélem meggyógyulsz hamarosan és újból mehetsz kirándulásokra :)
El sem tudod képzelni, hogy milyen érzés volt az állomástól végig villamosozni, és visszagondolni, összehasonlítani a két belvárost! :))
VálaszTörlésÓ, de kedves vagy! Akkor még sokáig virítson az a rodi! Különben én is mindig gondolok rá, hogy talán éppen te is ott sétálsz valahol amerre én járkálok. Egyszer hátha összefutunk majd! Tervezzük, hogy a kisunokánkkal is elmegyünk még a nyáron, mert a Munkácsy képeket feltétlenül meg kell mutatnom neki!
Tegnap voltam orvosnál a lábammal, sajnos kopásos eredetű, a többi lelet mára lesz készen. Nagyon elkeseredett vagyok, mert az éjjel se tudtam aludni a fájdalomtól. Reménykedem! Még sok helyre szeretnék eljutni.
Mielőbbi jobbulást kívánok!
VálaszTörlésDebrecenben az egyik kedvencem a Díszkút a Főnix szoborral :)
:) Arról hallottál, hogy volt benne egy sellőlány szobor is? de nem tetszett a városnak és kivették onnan...
Törléshttp://debrecenikepeslapok.blogspot.hu/2015/06/a-sello.html
Törléscsak az érdekesség kedvéért :) üdv!
Remélem azóta meggyógyult a lábad.
VálaszTörlésKedves Margó! Valamikor elmentettem a blogodat, és most belenéztem. Annyira megörültem a képeidnek. Tősgyökeres debreceni vagyok, itt élek 66 éve, de a Nagyerdőn a valamikori Tsz üdülőből készült képeid nekem is nagy meglepetést okoztak, mint Orsinak is egy-egy képed. Rendszeresen járok a Nagyerdőn, ott gurulok el kerékpárral az Állatkert és Vidámpark előtt a temetőbe a szüleim sírjához.
VálaszTörlésMilyen jó, hogy most a szálló szobáiból készült képeket is láthattam. Felülről nézve mennyivel másabb a rálátás az alulról megszokott tájra.
Remélem az egészséged most sokkal jobb, mint volt e blogbejegyzés megírásakor.
Üdvözöllek Debrecenből szeretettel: Kaposi Tiborné (Kelemen Éva)
Kedves Éva, örülök, hogy egy tősgyökeres debreceninek tudtam valami érdekeset mutatni.
VálaszTörlésAz egészségem olyan mintha egy hullámvasúton ülnék. Így a 72 felé már elfogadom, tudok vele együtt élni, és csak azért imádkozom, hogy ettől rosszabb már ne legyen.
Üdvözöllek Margó