Nem szeretek a múltról beszélni, nem is akarok. Úgy tűnik, hogy túl vagyok rajta, ha nem is vagyok a régi. Nehéz napokat éltem meg és talán a tunéziai út (2. hazám) hozott vissza. A napjaim most is fájdalmasak, de vonszolom magam, mert muszáj. A nyáron a kert nagyon mostoha volt, de azért, ha kedvem lesz, akkor kicsit visszaemlékszem a kihagyott időszakra is. (Remélhetőleg!)
Az ablakon át az utca felé kinézve ezt látom. Gyönyörű színes ősz!
A megrendszabályozott gesztenyefa most is szép. Nyáron hiányzott a nagy lombja, de így van ez jól.
Az ecetfát egyszer behoztam a kertbe, azóta képtelen vagyok kiírtani. Most szeretem nézegetni.
A kedvenc páfrányfenyő és egy kis mahónia csemege a madaraknak
A leghálásabb növények egyike, a gumós begóniák még mindig ontják a virágot
Egyszerűen imádnivaló! A csigák is imádják sajnos!
A fehér vérvirág még amikor elmentünk, nem is mutatta a bimbóit. Igazi meglepetés!
Ez a fajta klematisz folyamatosan virágzott a nyáron, még most sem unta meg
Nyáron is szép volt, de most minden áldott nap megcsodálom mikor elmegyek mellette.
A tarkalevelű borostyán már teljesen beszőtte a fatörzset. Imádkozhatok, hogy ne korhadjon el.
A betolakodó vadszőlő és a szépséges azálea mollis
A lomhullató rhododendronok őszi színpompás lombja mindig elkápráztat!
A magnólia megint tele van bimbóval. Reméljük, hogy tavasszal elvarázsol megint bennünket!
"Sárgul már a fügefa levele....."
Hogy én mennyire vágytam erre a Rugosára! Megbántam! Nem szoktam (gyakran) növényeket likvidálni a kertből, de az ő sorsa valószínűleg az lesz.
Jégverte bioalmák egy része
A jövő ígérete
Örülök, hogy jelentkeztél, már nagyon hiányoltalak.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy gondoltál rám!
Törlés