"Az élet fontos dolgai nem azok, amiket általában fontosaknak tartunk. Pénz, pálya, haladás, siker, munka: ha arról van szó, hogy megtaláljuk magunkat ebben a világban s érdemesnek ítéljük a benne létezést, akkor ezek mind nagyon aprócska dolgok. Az érzések és a hangulatok fontosak, melyek lelkünket színezik s a lelkünkön keresztül a világot is, melyben élünk." Wass Albert
2017. november 29., szerda
Karácsonyi csodavárás
Megérkezett az éjszaka az idei első hó! Már tegnap délután láttunk néhány kósza hópihécskét. Micsoda öröm! Aztán a meccsközvetítés közben látszott, hogy Pesten már nagy pelyhekben esik a hó. Mondta is Barna, hogy ilyenkor András-nap környékén mindig esik a hó. Rögtön fel is idéződött bennem néhány régi szép emlék.
Egyik legemlékezetesebb a Bodrog-hídhoz kötődik, a pataki diákéveimből. Névnapot ünnepelni mentünk András napkor. Kellemes szép időben indultunk, elegánsan felöltözve, körömcipőben tipegve. Akkor még nem volt mobiltelefon, hogy kövessünk minden változást, hírt, de még az időjárás előrejelzésre se nagyon figyeltünk. Csak éltük a vidám, gondtalan fiatal diákéveinket. Mire hazafelé jöttünk, óriási pelyhekben hullott a hó . De micsoda pelyhekben! Még mindig fel tudom idézni, ahogy gyönyörködtünk a híd lámpáinak fényében táncoló óriási gombócnak tűnő pelyhekben. Nem érdekelt bennünket, hogy a cipőnkbe belemegy a hó. Dehogy érdekelt! Csak örömködtünk, élveztük a látványt!
Erről jutott eszembe (meg a debreceni adventi vásárról), hogy kezdhetünk ráhangolódni a karácsonyra. Ehhez pedig, amíg a ház ura meccset néz, kell egy jó kis karácsonyi film. Vannak kedvenceim bőven, de most a választás a Karácsonyi csodavárásra esett. Csak ajánlani tudom mindenkinek!
https://www.youtube.com/watch?v=jjvvg14-3lI&t=2723s
Éjszaka mikor felébredtem, nagyon világosnak tűnt minden. Azt hittem, hogy hosszú ideje sikerült végig aludnom az éjszakát. Sajnos, vagy talán nem is sajnos, nem ezért volt, hanem a havas táj tette ezt. Rögtön a konyha ablakhoz siettem, hogy jól szemügyre tudjam venni. Szomorúan tapasztaltam, hogy a járda csak vizes, amiből rögtön éreztem, hogy ez nem lesz hosszú életű. Évek óta nincs havas-szános Mikulás. Hátha az idén sikerül!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Itt csak az autón láttam reggel, s kevés nyomot a fűben. Megmutatta magát, s továbblépett.
VálaszTörlésNálunk se lesz hosszú életű, mert most inkább havaseső esik. Nagy latyak lett csak belőle.
TörlésHej, de örültem volna én is ennek és nem az egész napos, nonstop esőt hallgatom. Azt hiszem, az ember soha nem tud annyira megöregedni, hogy ne örüljön az első hónak. Pontosan úgy, mint a gyerekek. Én még annál is jobban :D
VálaszTörlésEzzel én is így vagyok! Sokszor nem is magam miatt vágyom a hóesés, a havas téli táj látványára, hanem a gyerekek miatt. A mai gyerekek nem tudják, hogy milyen is az igazi tél. Sajnálom őket miatta!
TörlésSzép...igen, a szobából nézve a havas táj. Én már nem kívánkozom ilyenkor kifelé.Biztos ez az igazi öregség komolyan veendő első jele :-)
VálaszTörlésÁ, dehogy! Ez talán csak gondolod! Nem vagyunk mi öregek, csak az idő járt el felettünk (kicsit)!
Törlés