Kertelgetés

Megint a fb-ról hoztam egy verset. Szeretném megőrizni magamnak, mert nagyon megérintett. Köszönöm szépen Andrássy Réka!

"Eszterkém ballagása olyan élmény volt, amiért örökké hálás leszek. Megérezhettük újra ennek a nagy közösségnek a megtartó, szerető erejét. Köszönjük a nyolc évet Kékvölgy Waldorf Iskola!

Ha elmész....

Néha el kell indulni és haladni előre,
felmászni a sziklára, messzi hegytetőre.
Hátha a hegyeken túl más a tél, a tavasz.
De ahonnan elmész, egy kicsit mindig ott maradsz.

Hiába messzeség, hegyek vagy tengerek,
hiába a közömbös, megfáradt emberek,
akármilyen gyorsan futsz és akármerre szaladsz,
ahonnan elmész, egy kicsit mindig ott maradsz.

Hiányod nem üres hiány, őriz Téged minden.
Csak a testedet viheti el az idő innen.
Marad a mosolyod, lelked és szavad.
Ahonnan elmész, egy kicsit mindig ott maradsz.

Visszhangzik a folyosókon hangos nevetésed,
őrzi sírásod a tér és őrzi szeretésed.
Hangodat beszívják, megtartják az ismerős falak.
Ahonnan elmész, egy kicsit mindig ott maradsz.

Lelkeink láthatatlan fonalakkal össze vannak kötve,
tartja őket egy égi kéz lágyan, mindörökre.
Egymáshoz tartozunk, mint mondatban a szavak.
Ahonnan elmész, egy kicsit mindig ott maradsz." 

Legyen ez a nap, ez a bejegyzés a sárga virágoké!

Ő kivétel, mert a kedvencem, még akkor is ha az időjárás így kibánt vele!

A gyönyörűséges balerináim

Nem sárgák ugyan, de nagyon aranyosak. Csak vendégek.