Gardénia jasminoides

Valamikor ősszel a Praktikerben jártunk, de az biztos hogy nem virágért mentünk. Soha nem tudom kihagyni a kertészeti részleget, mint ahogy akkor sem kerültem el. Rögtön megakadt a szemem, a szép nagy bokros gardéniákon. Gyönyörű üde zöld levelei voltak, tele bimbóval. Sajnálom, hogy nincs róla fotóm, valamiért kimaradt. 

Mondanom se kell, hogy nagyon jönni akart velem egy. Tudtam, hogy kicsit kényeske virág, de.... 

Nálam aztán szép lassan elkezdte ledobálni a bimbókat, majd következtek a levelek. Utána olvastam, megtudtam, hogy nem szereti a nagyon meleget. Hááát, azért annyira melege nem lehetett bent sem, de akkor erre gyanakodtam. Ekkor döntöttem úgy, hogy irány a pince ablak, aztán vagy túléli a telet, vagy nem. Sorsára hagytam. Jól tettem, mert talán így menekült meg.

Ez már a tavaszi állapot, a teraszon kapott helyet az asztalon

Megjelentek rajta az újabb bimbók....

És csak nőttek, nőttek legnagyobb örömömre.

Névnapomra ajándékozott meg az első hófehér virágával

Két nap múlva ilyen csodás színe lett, az illata pedig mámorító!

Aztán jöttek szépen sorba a többi virágok is

Csodálatos volt az állandóan változó színével 

Virágözön!

Még elmúlóban is csodaszépek a virágai

Mikor elvirított, betettem a lugas árnyékába és megint megfeledkeztem róla, mert megbújt az egyik csüngő begónia mögött. Mikor rendezgettem a begóniákat, akkor vettem észre, hogy új hajtások jelentek meg rajta. Gyorsan cselekedtem, kivittem a kerti házba, mert ott árnyékosabb, de mégis világos helye van. Most aztán nincs az a hely, ahol a megfelelő hőfokot lehetne neki biztosítani. Talán bent a lakásban, de ott meg sötét van. Ilyenkor nyáron minden hajnalban minden ajtó, ablak sarkig kitárva, majd minden bezárva és a redőnyök leengedve. Így tudunk bent kellemes hőmérsékletet biztosítani, elviselhetővé tenni a kánikulát.

Itt jól látszik, hogy mennyi része ment tönkre 

Új földbe átültetve vár jobb sorsára. Kapott mindent, amire vágyik. Legalábbis remélem!  Tőzeges, homokos, komposztos, érett marhatrágyás keveréket adtam neki.

Ott bujkál a levelek mögött egy bimbó is, aminek örülök, de aggaszt az a néhány beteg levél!