...de ez másmilyen! Hétéves lett a blogom! Hogy elszaladt az idő! Ez a bűvös hetes szám elgondolkodtatott, hogy érdemes-e folytatnom még. Néhányszor már "szüneteltettem", aztán újra neki lendültem. Most örülök neki, mert jó visszanézni, hogy milyen szépségeim is voltak régebben, hogy mennyit változott a kert ezalatt az idő alatt.
Ezeken pl. a Fédra-fa (selyemfenyő) növekedése látszik
Ahogy visszatekintek, eszembe jut, hogy miért is kezdtem írni ezt a blogot. Mindenki más-más indíttatásból teszi ezt. Terápiás jelleggel kezdtem hozzá úgy, hogy először csak magamnak irkáltam, nem tettem közzé. Életem nagyon nehéz időszaka volt az. A nyugdíjazásom után, nem is rögtön, olyan depressziós állapotba kerültem, hogy senkinek nem kívánom. Borzalmas időszak volt nekem is, hát még a családomnak! Nem tudtam kimenni a kapun, de még ez csak hagyján! Nem vettem fel a telefont, nem akartam senkit beengedni az életembe a családon kívül. A két legkedvesebb kolléganőm jött el hozzánk váratlanul, amire ha visszagondolok, el tudnék süllyedni. Úgy ültem ott kukán velük, hogy azt vártam mikor mennek már el, mert nem bírom ki tovább. Akkor ajánlotta N, hogy minden nap írjak le valamit, ami örömet okozott aznap. Innen jött az ötlet a blog írásához. Nem kevés időbe került, mire megpróbáltam meg is osztani, nemcsak magam "gyógyítására" használtam". Hála az égnek nagyon hosszú idő után, minden orvosi segítség nélkül, sikerült kimászni ebből az állapotból. Borzalmas volt, nem szeretek visszagondolni rá, de ehhez a születésnaphoz ez is hozzátartozik.
A rossz emlék legyen a múlté, és csak a szépre, a megörökített kertre emlékezem, amihez nagy segítség ez a blog is. Most néztem meg, hogy ezalatt az idő alatt 432 bejegyzést tettem közzé és van még 26 piszkozat is, amit valamiért csak tologatok mindig. Az évek során bekerült néhány nem kertes téma is a blogba, amik számomra valamiért fontosak voltak. Ezt sem bántam meg, mert ez is én vagyok.
És mit adott még ez a blog? Néhány virtuális jó barátot, akik az életem részei lettek. A napom, mivel nagyon korán kelő vagyok, általában a számítógépnél kezdődik, itt kortyolgatom el a reggeli kapucsínócskámat, és közben kezdődhet a netes rituálé: e-mailek, időjárás, blogbejegyzések olvasása, hírek......
Születésnapra jár a virág! Akkor az igazi, ha ugyanazzal a virággal ünneplem meg, amelyikkel nyitottam a blogomat. https://kertelgetes.blogspot.com/2012/03/szepseges-teltemeto.html
Akkoriban még csak kevés téltemetőm volt, mostanra megsokszorozódott. Nagyon szeretem őket.
Imádom, mikor kinézek a konyha ablakán és szinte rikít még este is az a folt a kivi alatt. Itt volt az első szépséges csoport, innen kezdtem a magokat széthordani, mikor láttam hogy milyen gyorsan tud szaporodni.
Innen indult az útjuk. Itt még csak kezdenek kibújni
Itt írtam a szaporításáról:https://kertelgetes.blogspot.com/search/label/t%C3%A9ltemet%C5%91%20szapor%C3%ADt%C3%A1sa
A kert végében a diófa és mogyoróbokrok alatt nagyon jól érzik magukat. Innen szoktam kiszedni gumókat a barátoknak, azért is ilyen hiányos, meg a zöme még most bújik.
Van már belőle a kert minden részén, még olyan helyeken is, ahová nem is ültettem.Nagyon sokat elajándékoztam belőle mag és gumó formájában is.
Van a kapunál nyári orgonák tövénél... Ezt azért szeretem, mert amikor kilépek az ajtón, akkor rögtön odavonz minden tekintetet.
... van az elhagyott Fédra-kertben is.... meg még sok helyen ahová magától került valamilyen módon
Itt is jól látszik, hogy mennyien igyekeznek még kifelé
Itt pedig a remény, hogy az idén is legyen jó sok magom, lehessen szórni még több helyre!
Van azért más is a kertben! Megérkezett hozzánk is a tavasz, lehet minden nap többször végigsétálni, figyelni, hogy mi bújt ki, hogy éled a természet, hogy énekelnek a madarak, hogy mi hagyott el, örömködni, szomorkodni, dolgozgatni, napozni és közben érezni a boldogságot, hogy ez az enyém, én alkottam, egy kicsit én (is) vagyok ez a kert. Közben hálát adok, hogy még alakítgathatom, ha nehezen is, hogy annyi szép emlék helye lett..... és remélem, hogy még lesz is!
Egy kínai közmondás szerint egy nap boldogsághoz elég berúgni, egy hónapnyihoz megnősülni, de aki egész életében boldog akar lenni, az kertészkedjen. Még sokáig szeretnék kertészkedni!
Először is boldog blogszületésnapot, másodszor nálam is bokrosodnak a téltemetők, szinte észre sem vettem. Éppen reggel néztem, köszönet értük, s nagy boldogságok nekem. Ezt a terápiás dolgot nagyon értem, volt részem depresszióban, s nekem is valahogy szükséglet a blogírás. Úgyhogy folytasd csak, szívesen olvasom, nézegetem a növényeidet. S igen, jó visszanézni, nézni az utakat, az elindulást, a változást, hova értünk el. S az utazásaid beszámolói is érdekelnek, maradj sokáig köztünk, a blogírók táborában.
VálaszTörlésKedves Anikó, köszönöm szépen a soraidat és azt hogy megértetted miről írtam. Erre is utaltam, hogy a blogjaink által még ismeretlenül is összeköt bennünket valami. Pl. ez is, hogy értjük egymást. Igyekszem maradni és folytatni, még akkor is, ha néha-néha elbizonytalanodom. Szeretek köztetek lenni.
TörlésÖrülök, hogy végül megjelentek a téltemetők nálad, innentől kezdve már szinte kiirthatatlanok lesznek.
Kedves Mancoka, kívánom, hogy sokáig legyen kedved, egészséged az íráshoz, a kertészkedéshez! mindig nagyon szeretem a kertedről a beszámolókat és bevallom, irigykedek ám! :)
VálaszTörlésOrsikám, köszönöm szépen!
TörlésMilyen érdekes dolog ez, hogy a szomszéd kertjét mindig zöldebbnek látjuk. Én a te kertedet nézve érzem ugyanezt.
Boldog szülinapot! Én már a bemutatkozó szövegemben is jeleztem anno, hogy a blogot elsősorban magamnak vezetem egyfajta naplóként és ha másnak is tetszik vagy ötletet ad egy jó kis hazai kiránduláshoz akkor az már csak hab a tortán. Szóval, csak javasolni tudom a folytatást! Az emlékképek, az emlékek időnként megkop(hat)nak és bizony jó a blogon visszanézni a képeket, visszaemlékezni a történésekre. Hajrá, jöjjön a nyolcadik!
VálaszTörlésKedves Miklós, köszönöm szépen!
VálaszTörlésAhogy az utóbbi bejegyzéseidet nézegettem, olvasgattam, éppen ezt juttatta eszembe, hogy milyen jó ötletet adtál, felkeltetted az érdeklődésemet, hogy még lenne mit megnéznem.
Igyekszem folytatni a nyolcadikkal, nem adom fel.
Boldog blog szülinapot kívánok!Sokáig legyen még kedved írogatni, és a képeket megmutatni...Sokszor megnézlek, ígaz irni nem szoktam...
VálaszTörlésMindannyian valamiért elkezdtük írni a bejegyzéseket, blogot vezetni...Noha én 40 éve itthon vagyok, mégis terápiás céllal kezdtem azt gondolom, de nem depresszió miatt...Végül is teljesen mindegy miért is írunk, tesszük fel a fotókat...Gyönyörű a kerted, kicsit mindig irigykedtem, de a rengeteg munkát látom mögötte...Alig van hely a virágoknak, régebben sajnáltam, de egyre nehezebb munka mellett, Most már inkább blogosoknál nézegettem,és nem bánom már, hogy nincs helyem.Valóban nagyon jó visszaolvasni, mi is történt az elmúlt években.Nekemm a kézimunka a terápia... már...További jó egészséget ,leljed örömöd a szép kertedben!
Kedves Vera, köszönöm hogy írtál és a jókívánságokat is!
TörlésIgen, mindenkinek más-más indíttatásból született meg a blogja, ami jó is. Mégis van egy "csoport", aki egymásra talál, nézegeti, olvasgatja a másik blogbejegyzéseit. Ugyanígy vagyok vele én is, mint te. Megnézem a szép kézimunkáid, irigykedem, mert már nekem ez nem megy, több okból kifolyólag sem, de a megjegyzésig nem jutok el(Néhány éve még igen) Régen még kötöttem, horgoltam, hímeztem..... több kreatív dolog vonzott, de megöregedtem, elfáradtam. Mára már bőven elég a házi munka, a kert. Néha még ez is sok.