érkezett hozzám, ami nagyon meglepett és végtelenül jól esett, óriási örömet szerzett.
Köszönöm szépen drága Anikó!
Teljesen leszoktunk a képeslapok küldéséről, megfeledkeztünk erről a kedves, szép szokásról. Nemcsak én, sokan mások is a környezetemben. Pedig milyen jó volt a lapokat válogatni, eltervezni, hogy kinek melyiket küldjük, és néhány kedves mondatot, üzenetet, jókívánságot ráírni. Maradt helyette az üzenet, az internet.
Régen ezen az alapon szépen feldíszített képeslap tartó volt, a lelógó zsinórra, szalagokra csíptettem fel a lapokat és az ünnepi hangulat, a lakás díszítés része volt. Néha egymás hegyén hátán voltak a lapok. Most ez az egy árválkodik rajta, de reménykedem, mert én is írtam ma néhányat..... hátha még válasz is érkezik.
A férjem vitte el a postára a lapokat, és a leveles sorszámot kérte. Sokáig kellet várnia, de nem azért, mert annyian tolongtak volna oda, hanem éppen fordítva. Ki érti ezt? Miért nem őrizzük meg ezt a szép szokást? Régebben még kézműves lapokat is készítettem, a szomszédoknak is dobtam be.... újra megpróbálom! Még nem késő!
Aranyosi Ervin: Ami számít…
Ami számít az ünnepben,
azt fa alatt nem leled,
nem tudja becsomagolni,
bármily ügyes két kezed.
Ami számít, áruházban,
s pénzért nem is kapható,
csupa olyan kedves dolog,
ami szívekig ható.
Minden nap lehetne adni,
s többet érne, azt hiszem,
befoltozná a sérülést,
a sok meghasadt szíven.
Ami számít láthatatlan,
az csomagban nem lehet,
mert az igazi ajándék:
Ölelés és szeretet.
Akit szeretsz, csomagold be,
két karoddal vedd körül.
Öleld át és figyeld arcát,
– látszik, ha a szív örül!
Arcod díszítsd mosolyoddal,
s mindenkinek add tovább!
Néhány jó szó csodát tehet,
beszéljünk, tegyünk csodát!
Ne csak mondd a mondandódat,
hallgasd is a másikat,
a figyelem szép ajándék,
mely a lélekre kihat.
Vess véget a rohanásnak,
várd lemaradt lelkedet,
engedd meg, hogy utolérjen,
s szebbé tegye ünneped.
Élvezd ki, hogy szívből adhatsz,
és megélhetsz száz csodát.
Ne keresd a miérteket,
sose kutasd az okát!
Szeretettel, kedvességgel
díszítsd fel az ünneped,
s gondolj arra, hogy mi,
mind-mind, együtt ünneplünk veled!
Átéltem most ugyanezt az érzéseket, hogy régen milyen sok képeslapot írtam meg, mindenkinek személyre szólóan. Nem is tudom mikor kaptam utoljára képeslapot ünnepre :( most már minden az interneten megy facebookon, messengeren meg ki tudja még hány netes forráson keresztül.
VálaszTörlésJobban szerettem azt a régi világot... :(
Én is! Annyi szép emlék tör rám az ünnepek közeledtével! Látszik, hogy öregszem. Régen azért nem gondoltam vissza nagyon ezekre a dolgokra.
TörlésAz internet nagyon jó, de ..... vagy csak én érzem így?
Fabiny Tamás: Áldó hatalmak oltalmában
VálaszTörlésÁllj meg üres kézzel Isten előtt,
és emlékezz arra, mikor a világot gyönyörűnek láttad:
gondolj egy napfelkeltére az alvó város fölött,
gondolj egy rohanó folyóra,
a Balatonra,
vagy a csillagokra, amint tükröződnek a sötét tengerben,
gondolj a szobádba bezúduló fényre,
a cserépben növő virágra —
emlékezz arra, mikor a világot gyönyörűnek láttad,
s adj hálát,
hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.
Emlékezz arra, mikor jól érezted magad a bőrödben:
gondolj arra, ahogy korcsolyáztál a szélben,
vagy ahogy ástál a kertben,
ahogy hajnalig táncoltál,
vagy hegyet másztál,
gondolj arra, mikor gyermeknek adtál életet,
vagy megsimogattad kistestvéred fejét,
vagy ahogy tartottál valaki a karodban, akit szeretsz —
emlékezz arra, mikor jól érezted magad a bőrödben,
s adj hálát,
hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.
Emlékezz arra, mikor valami újat tanultál az életről:
mikor megértettél valamit, ami addig titok volt,
vagy ahogy valakit hirtelen új oldaláról ismertél meg,
gondolj valami olyan tehetségre,
amiről eddig nem is tudtál,
vagy amikor egy jó ötletet hallottál —
emlékezz arra, amikor valami újat tanultál az életről,
s adj hálát,
hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.
Emlékezz arra, mikor valami megérintette a lelkedet:
gondolj egy énekre, mely könnyekig meghatott,
egy zenére, amelytől lúdbőrözik a karod,
egy imádságra, amelyet helyetted mondott ki valaki,
egy igehirdetésre, amely tettekre sarkallt,
gondolj arra, ahogy összenevettél a barátokkal,
gondolj családodra,
arra, mikor együtt sírtál valakivel,
egy idegenre, aki szívesen fogadott,
gondolj arra, aki ezt mondja neked: „szeretlek" —
emlékezz arra, mikor valami megérintette a lelkedet,
s adj hálát,
hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.
Emlékezz arra, mikor nagyon elesett voltál,
mikor egyedül érezted magad
egy emberekkel zsúfolt szobában,
mikor nem volt kitől tanácsot kérned,
gondolj arra, mikor csak egy ember is visszautasított,
mikor valaki megszégyenített,
vagy kínos helyzetbe kerültél,
gondolj arra, mikor féltékenység vagy aggódás gyötört,
s egész életedet
egyetlen hatalmas csődtömegnek tartottad –
emlékezz arra, mikor nagyon elesett voltál,
aztán gondolj Jézus szenvedő, megbocsátó,
változatlan szeretetére,
s adj hálát,
hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.
Orsikám, nagyon szépen köszönöm! Millió puszi!
Törlés