Kertelgetés

Ez nem igaz! Napok, hetek óta csak kémleljük az eget, várjuk az esőt, de mindig elkerül bennünket. Szomorú vagy dühös vagyok miatta..... nem is tudom. A reggeli netes rituálém: E-mailek, időjárás, blogger, fb. Ma is, pedig megfogadtam, hogy a tv híradó után az időjárás figyelését is kihagyom az életemből. Fölösleges időpocsékolás, mert csak becsap mindig, reményt ad a semmiért. Most is nézem a radart, jön egy jó kis eső ígéret, aztán mintha csak engen akarna bosszantani, a Bükk eltereli, hogy aztán a belvárosban meg kedvére locsolja a földet. Ááááá!

Olyan csodásan alakul! Imádom!

Az utóbbi időben, nagy bezártságomban elég sokat töröm a fejem az emberi kapcsolatokról. Furcsák vagyunk mi emberek! Sokfélék, színesek, megmagyarázhatatlanok, kiismerhetetlenek. Érdekes pl. megfigyelni, ki hogyan reagál erre a vírusos veszélyhelyzetre. Nem vagyok éppen (úgy általában) egy pesszimista alkat, de csodálom azokat, akik nem veszik komolyan ezt a vírust. Túl komolyan se lenne szabad, de ez is alkati dolog.
Két hónapja tart a "karanténunk"! Hálás vagyok a gyerekeinknek, hogy beszereznek nekünk mindent amit kérünk! Két hónapja csak látom őket ilyenkor, de azóta nem voltak bent a házban még anyák napjakor sem. Azóta csak a szemeimmel ölelhetem meg őket. Mégis elégedett vagyok a sorsommal, mert itt a nagy kert, a jó idő, nem érezzük úgy a bezártságot, mint aki egy társasházban él, vagy egyedül van. Nem feküdtem ennyit még egy nyáron sem a függőágyban mint az idén. (Kicsit bele is fáradtam már.) Mindig akadt egy kis csavargás, egy kis utazás, de ezek most mind csak szép emlékek. Úgy mennék már! Mindegy hová! Világgá! De! Még kivárom a tetőzés utáni két hetet és akkor elmondhatom, hogy én mindent megtettem a vírus kivédése érdekében.
A kert most igazi gyógyír mindenre, még akkor is, ha időnként csalódás is ér.

Itt pl. sárgarépa volt szépen kikeklve, de a kóbor macskák ezt művelték vele! Megőrülök tőlük! Itt mindig mászkál 4-5 macska. Na, ilyenkor nem vagyok éppen úri hölgy!

Aztán itt vannak ők! Mindent megkapnak! Mindent! Még annál is többet! Mégis íilyenek! Nem tudom mi a bajuk.... kapnak savanyú tőzeget, nekik való tápot, az idén időben még gombásodás ellen is permeteztünk (kétszer is), de fütyülnek rá!

Ő máskor egy összegfüggő fehér hab szokott lenni

Az egyetlen japán azálea aki nem hagyott cserben

Azalea Mollis 'Gibraltar' a megbízható szépség. Még csak most kezdi ő is, kicsit késve

Olyan jó itt ücsörögni, bámészkodni! Majdnem azt írtam, hogy bámulni bele a nagyvilágba. Most ez a kert nekünk a nagyvilág. Időnként már jól esik az árnyék is. A tulipánokra sem panaszkodhatok!

Igazi késői meglepetés örömforrás, még mindig pompázik

Az örökzöld rhododendronok jól becsaptak az idén! Tele voltak gyönyörű duci virágbimbókkal és ez lett belőle! Látszik, hogy ott van középen a virágbimbó, valamiért nem virágoztak. Máskor a virágzás van először, és az elvirágzás után jönnek a hajtások. Most ez megfordult, a bimbók pedig ott maradtak középen. Megbolondította őket az enyhe tél, a hirtelen jött jó idő.... Ki tudja! Kicsit szomorú vagyok miatta, mert most igazán szükségem lenne rájuk a nagy bezártságunkban. Már második hónapja nem voltunk a kapun kívül, csak mikor kukás nap van, csak őket tudnám csodálni.😕 Lehet hogy ők is vírusosak?

Az örökzöldek közül ő szokott elsőként virágba borulni, akkor álomszép. Most így szenved. Virítana is meg nem is. Tele van bimbóval, de ahogy kinyílik, rögtön el is kókad.😭

Ez tavalyi fotó róla

A másik fehér talán megvigasztal

 A lombhullatók közül a Persil 2 éve van nálam, de nagyon igyekszik a kedvemben járni. Tegye is, mert nagyon vágytam rá, egyik kedvenc ő.

Mellette a Cannon's double' szintén nem remekelt az idén, pedig már ő is volt csodás, de ő is elfáradt 

Ő a 'Golden Lights', valami csoda! Olyan finom illata van, ami belengi a környéket. Minden rodinak tudom a történetét, hogy hol vettük meg, kitől kaptam, milyen alkalomra, hogyan cseperedett, hogyan virágzott, mit szeret, miért szeretem.... De ő egy rejtély! Nem emlékszem rá, csak egyszerűen van. Na, itt látszik hogy öregszem!

A 'Nabucco' illata is fenséges és az a szín! A fotó sajnos nem adja vissza! 

Olyan kellemes színe van! Nem értem miért ilyen sápadtak a levelei, pedig ő is ugyanolyan tápot kapott mint a többiek

 Úgy sajnálom, hogy nem tudok rendes fotót készíteni róla, mert neki nem ez az igazi színe. Sokkal sötétetebb, mélyebb lila a valóságban. Alig várom, hogy teljes pompájában álljon!

Az egyetlen inkarho rhododendronom

 Talán mégis kapunk egy kicsit mi is az égi áldásból! Imádkozom érte!

Néha naiv vagyok, gyerekes. Néha bölcs, érett, tapasztalt. Néha kislány, néha nő. Néha felhőtlenül vidám, néha végletekig szomorú. Néha a fekete tetszik, néha imádom a színeset. Néha megőrülök, aztán lehiggadok. Hibázok, tanulok. Újra hibázok, talpra állok. Minden ember máshogy lát: van akinek túl sok vagyok, van akinek kevés. Van akinek zárkózott, van akinek nyitott. Van akinek mogorva, van akinek kedves. De mindezek ellenére, vagy pont, hogy mindezektől: az vagyok, aki vagyok. És nem leszek más senki kedvéért, mert én így szeretek élni.

(Kiss Janka)

Én is!