Készülődés

Nem unatkoztam az utóbbi napokban, nem kevés időt töltöttem kint a jó levegőn. 

Mint minden évben, most is itthon készülnek a megemlékezés csokrai. Ez már hagyomány, szeretem csinálni, kikapcsol, feltölt, segít a készítésük közben emlékezni. Pl. Amikor még gyerek voltam, kisgyerek, apai nagymamám azt mondta, hogy nem szabad sok virágot tenni a sírokra, mert a halottak nem bírják el. Ezt nem lehet elfelejteni! Ezt talán azért mondta, mert anyukám sok krizantémot nevelt, ölszámra vittük a nagyszülők sírjára. Szegénykém 3 gyereket nevelt fel, 8 unokája volt, de már azok közül is mi ketten vagyunk életben. Az öcsémmel együtt minket is ők neveltek, mert a szüleink dolgoztak, együtt éltünk velük. Azt is éreztem, hogy (talán) én voltam nagymamám kedvenc unokája. Az öcsém pedig nagyapánkhoz kötődött nagyon. Nem emlékszem már rá, hogy mi volt az indító oka, de egy alkalommal, nem sokkal nagyapa halála után az öcsém eltűnt otthonról. Kerestük és a temetőben a sírjuknál találtuk meg, odament ki a kutyusunkkal "panaszkodni". Olyan sok emlék előkerül ilyenkor! (Máskor is, de ez más)Évek óta csak mi viszünk nekik virágot. Ki tudja meddig még? Még az a szerencse, hogy annak idején apukámék lefedették a sírt és nem fog majd elhanyagolt, elfeledett hatást kelteni.

Ez lesz az ő csokruk

Nem anyagi okok miatt kötöm én magam ezeket a csokrokat, mert úgy felment a művirágok ára is, hogy csak pislogtam. Meg kell venni hozzá az oázist, az erkélyláda alátétet.... Szerencsére örökzöldekből jól elvagyunk látva, azt nem kell venni. Régebben csak élő virágot vittünk halottak napjára, a csokrokat is abból készítettük, de meguntuk, hogy sokszor már aznap megfagytak rajta a virágok. Ezek a mostani művirágok már annyira élethűek és egészen tavaszig szépek maradnak.

Ezt a fotót pl. márc. 6-án készítettem a halottaknapi koszorúval, szinte még ép volt.

Még nincsenek teljesen készen, hiányzik belőlük a mahónia, de azt csak utolsó napon szurkálom majd közé.

Olyan jó végignézni rajtuk!

Így indul a csokrok alapja. Csak ne szúrna annyira az ezüstfenyő!

Ez csak egy kis töredéke a felhasznált zöldeknek, mert mindig frisset kell hozzá vágni

Kell még egy kis borostyán termés is bele, de előbb le kell vadászni a birsalmafáról. Rengeteg darázs látogatta amikor virágzott, messzire hallatszott a duruzsolásuk. Nem is tudom milyen elgondolás alapján engedtem őket felmászni a birsalmára, de most ennek véget vetek. Csak múljon el ez az esős, vacak idő, kezdem majd megszabadítani a fát tőle. A kivágott fenyőtörzsekre igyekeznek most felkúszni, elég lesz az nekik.