"Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté.
Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje."/Wass Albert/
Advent 4. vasárnapja van, a mai nap gyertyáinak üzenete a SZERETET. De jó lenne, ha ebben a rohanó világban világgá üvölthetném, hogy emberek, álljatok meg, figyeljetek egymásra, lassítsatok, nem az ajándékon van a hansúly, szeressétek, becsüljétek egymást, örömet szerezni nem drága ajándékkal lehet! Ott ahol igen, ott nagyon nagy baj van! A legnagyobb ajándék az, ha együtt tudunk egy asztal körül ülni, feleleveníteni a régi szép időket, jókat beszélgetni, együtt sírni, együtt nevetni, és elég ha az asztalon egy-egy szelet sütemény van a tányérokon, vagy akár egy szelet zsíroskenyér lilahagymával.
Addig szeressünk amíg nem késő!
Olvasom több helyen, tapasztalom magamon, hogy nehezen megy a ráhangolódás. Nagyon nehezen! Lehet ezen csodálkozni? Szerintem nem! Mi már 2. karácsonyt vagyunk kénytelenek a szeretteinktől "elzárva" ünnepelni (Vagy talán nem is ünnepelünk😪) Nem ehhez voltunk szokva, és be kell vallani, hogy ez így nem az igazi!
Akaratlanul is elöntenek az emlékek, régmúlt karácsonyok, most sajnos csak ez jut. Most nem úgy készülök mint hajdanán! Most értékelem magamban azokat, amikor még körül ülhettük a nagy asztalt, amikor még mindenki ott volt a szeretteink közül, amikor be kellett osztanunk, hogy melyik napon melyik szülőnket látogatjuk meg, amikor nálunk gyűlt össze a család, amikor még a kicsi gyerekeinknek titokban öltöztettük a fát, amikor még hittek abban, hogy a Jézuska hozta az ajándékokkal együtt ...... Hálát adok a sok-sok szép emlékért, azért hogy szerető családban élhettem....
🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏
Amikor a szüleim még éltek, a szent este napját mindig náluk töltöttük. Együtt ebédeltünk meg és utána mentünk haza, hogy az estét már kiscsaládonként otthon ünnepeljük meg. Istenem, de jó is volt! Első és második napján volt a többi családi összejövetel. Akkor még mehettünk a férjem anyukájához, ahol szintén összejött a család. Ennek is vége lett!😪
Ezt a szokást vittük tovább, azzal a különbséggel, hogy a szent este napi ebéd nálunk volt. Hát ez az, ami már második éve nincs! Úgy szerettem készülni rá! Vajon lesz-e még valaha ilyen?! Most nincs! Nem lehet! Félünk, féltenek a gyerekek bennünket. Hiányzik a közelségük, az ölelésük! Hová jutottunk? Maszkban éljük az életünket.
🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄
Amíg éltek a drága szüleim, ilyenkor mindig elláttak bennünket az ünnepi főzéshez mindenféle finomsággal. Apukám a legszebb zöldségeket válogatta ki nekem. 💓 Akkor ez olyan természetesnek tűnt. Most könnyes szemmel tudok visszaemlékezni ezekre az alkalmakra.
Elkészült tegnap az első karácsonyinak mondott sütemény is. Ezt máskor csak karácsonykor szoktam megsütni, de most ezt is előre kellett hozni.
Ó, de régen volt, amikor anyukámmal sütöttük és díszítettük a mézeseket! A halála után képtelen voltam hozzáfogni a sütéséhez. Most évek óta Ági süti meg és Fédrával díszítik. A legfinomabb sütiket már ő készíti mindig karácsonyra. Nekem már csak a perec és a gyümölcskenyér marad.
Készült egy kis ajándék is, ami már megtalálta a helyét
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése