2022. augusztus 23., kedd

 Vére! Végre! Minket is megszánt a sors, kaptunk egy kis esőcskét. Na, nem túlzásban, csak annyit, hogy ma reggel ne kelljen locsolni, hogy felfrissítse a hetek óta esőre áhítozó fák lombjait. Nem tudom, hogy segít-e még valamit a már száradásnak indult fákon, bokrokon, növényeken? Mire lesz elég ennyicske csapadék? Talán az én idegeimnek használt legtöbbet. Az utóbbi napok, hetek időkép bámulása, hogy minden felhő kikerült bennünket, hogy...... nagyon megviselt! 

Ezt a fotót csak azért teszem ide, mert ezen jól látszik a háttérben, hogy az almafák lombja beterít mindent, mint máskor október elején. Siralom! Locsolásról itt álmodni se lehet, mert a napokban leolvasott vízóránk utáni fizetést le se merem írni. Amikor locsoltam, mindig kicsi lelkifurdalást éreztem miatta, hogy a drága ivóvízzel locsolok, mikor vannak olyanok, akiknek még inni sem jut.

Rajtuk már a mostani eső sem segít! Azóta még siralmasabb a kép! Fáj a szívem értük! Szép emléket idézett fel, ez volt a férjem fenyvese. Kalandos úton, módon jutottak ide, és legnagyobb örömünkre cseperedtek ekkorára az évek során. Erdei iskolában voltunk Jávorkúton, onnan hoztam kicsi csemetéket a hátizsákomban. Pénteki napon értünk haza és az a csomagom véletlenül bent maradt az iskolában, csak hétfőn délután hoztam haza. Akkor egy vödör vízbe kerültek, napokig áztak, mert nem volt időm elültetni. A férjem szánta meg őket, így lett ez a rész az ő fenyvese.
Napi 2-3 vödör víz, hajnali lombfürdetés, rashel háló ellenére néz ki így.  Szomorú vagyok! A kiültetett rhodonok nagy része elment a két hatalmas fenyőfával együtt.
Árnyékban lettek ilyenek!
Máskor itt minden olyan csodás buja, zöld minden. Most csak éldegélnek, pedig minden reggel kapnak inni.
Ezt a látványt nézni minden áldott nap😭 és közben hallgatni, hogy néhány km-re tőlünk mekkora eső volt.
Nem túl sokat megyek mostanában kapun kívülre, de a minap a nyári orgonát akartam megmetszeni és ez a látvány fogadott a szomszéd kerítésénél. Ők szegények hetek óta még egy csepp vizet sem láttak. Meg is fogadtam, hogy minden magjukat szétszórom a mi kertünkben. Kis szépséges csodák!
A másik nagy túlélő ez a kis mahónia. Csak úgy magától nőtt ki a térkő között. Olyan mélyen volt a gyökere, hogy nem tudtam kihúzni. Ősszel tövig lemetszettem, mikor a sírcsokrokat készítettem. Ő aztán egy szem vizet nem kapott, mert nem kívánt növényke azon a helyen. Egész nap tűzi a nap a felforrósodott kövön. Kell ennél zöldebb látvány? Előtte a kis talpasmuhar a semmiből indult életre, ő sem látott még esőt.
Itt van a másik csodabogár! A komposztból kerülhetett a mag a cserépbe (Mindenfelé megjelent), hagytam, hagy éljen, ha már élni akar. Bezzeg a kertbe ültetett uborkám, amit dédelgettem, meg se közelíti. Ez a kis élni akaró fut mindenfelé, vidámkodik a kis cserép földben, köszöni jól van, még termést is nevel. Ki érti ezt? A földön körben mindenhol, az ernyősliliomon a hulló fenyőtűk vannak.
Magától kelt paprika, aminek a magja szintén rejtélyes módon került oda. Nem sokat feglalkoztam vele, mert abban a lyukban egy októberke lakott, akit még tavasszal tövig lefaltak a csigák és nem volt szándékában kihajtani. Ott jelent meg a kis paprika. Láttam a leveléről, hogy csípős lesz, sorsára hagytam. Annyi vizet kapott, ami a fölötte lévő nagy cserépből kifolyt. Na, a nagy cserépben lévő dédelgetett lobélia döglődik. 

6 megjegyzés:

  1. azért ne mondj le semmiről. Nálunk tavaly elkapta a bangita ágait, mondták valamelyik csoportban, hogy milyen vész, s láss csodát tavaszra magához tért. Most megint elkapta. Bízom benne, hogy megmarad. Tragédia az, ami van. Nálunk a szellőrózsák levelei égtek szét, a ki nem bomlott bimbók, egyik legszebb, legkedvesebb rész volt. Mondjuk az egész fenyő sajnos más, láttam ilyeneket a Bakonyban egy hónapja, ott már akkor szétégtek a tölgyfák levelei.Én még nem néztem vízórát... Ezek a résben növő növények csodák, nálunk van ilyen vagy 4-5 db. Ezek virulnak, valószínű alulról húzzák fel a vizet, ezeket nem lehet kiirtani sem.Érdekes. Nem tudlak mivel vigasztalni, csak remélni lehet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem mondok le Anikó, csak időnként kesergek egy sort, aztán kirángatom magam belőle.
      A bangiták elég érzékenyek, a redőslevelűvel én is küzdöttem a nyáron, de úgy tűnik, hogy ez a kis eső jót tett neki. Reménykedjünk, hogy jobb tavasz virrad rájuk (is)!
      A vízóra nézegeésével ne igyekezz, addig vagy nyugodt!

      Törlés
  2. Ez az év, nyár már így fog eltelni és nem tehetünk ellene a világon semmit. Már lassan csodaként éli meg az ember, hogy egyáltalán él, virágzik valami. Most egy hétig odavoltunk, itt 33-35 fok volt végig, az egyik kedves szomszédom locsolta a cserepes virágainkat, meg egy két olyat ( pld. kínai selyemmirtusz) amire külön odafigyeltem, szóval a többit nem, nem várható el, hogy olyan alaposan locsoljon, mint mi, szóval fel voltam készülve rá, hogy kiment minden, de meglepetésünkre nem.
    Azért szerencse, hogy már jóval rövidebbek a nappalok, így megmenekültek.
    Az este esett másfél mm eső...!!! 😲 Másfél... mily kevés... 🥺🥺

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos, de egyre inkább ilyen évek várhatóak! Szerencséjük volt a kerti növényeidnek, túlélték az egy hetet. Ez a kis későn érkezett eső meg áldás nekik. Az én selyemmirtuszom elment, pedig mennyire vágytam rá.
      Nagyon várom az egy hétről az élménybeszámolód!

      Törlés
  3. Nagyon szomorú igy látni kedvenc kertünket, és tudod, hogy mindent megtettél...Öntözés mellett is hasonlók a növények, égett a nap, égett a levegő..Tök árnyékba van páfrányom,a levelek felső hegye, vagy 20 centit egyszerűen leégtek... de ha csak ez ,az egy lenne...Sokszor megfogadom elengedem..de ha nincs virág, olyan üres minden...Remélhetően felélednek a virájaid...Szép hétvégét!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen Vera! Reménykedjünk, mást már nem tudunk tenni úgy sem. Neked is szép hétvégét kívánok!

      Törlés