Kertelgetés

 

„Valami különös szomorúság borzong át a lelkemen. Nemcsak a lelkemen: minden fán, minden fűszálon, az egész tájon, még a felhőkön is. Ez a szomorúság az ősznek a megérzése. Kertemben már az őszirózsák fehér és lila virágai melengetik az arcukat a nap sugaraiban. A gesztenyefám napról napra halványabb. A gyümölcsfáim is olyanok, mint az öregemberek: egyik, mint a sárga öregember; a másik, mint a piros öregember." /Gárdonyi Géza : Az én falum/

Reggel, mikor ébredés után, a reggeli kappuccsinóm készítése közben kinéztem a konyha ablakán, ez az érzés hatalmasodott el rajtam is, amiről Gárdonyi olyan szépen írt. Az utóbbi napok hűvösebb reggelei olyan jólesően másak voltak. Érdekes, mintha a természet azt szerette volna megmutatni, hogy készülj, mert nem viccelek, megérkeztem szeptember elsejével. Annyira elegünk volt már ebből az idei nyárból, annyira vártam a kedvenc évszakom jöttére, és most mégis valamiféle szomorúság suhan át a lelkemen. Elmúlt ez a nyár is! Vége! Reménykedem egy kellemesebb, szebb, hosszabb őszben! Tele félelmekkel várjuk, hogy mi köszönt ránk. Itt nem is annyira az időjárásra gondolok, hanem a mindennapjainkat bizonytalanná tévő helyzetre. Istenem mi vár ránk? Nem is annyira magunkra gondolok, inkább arra, hogy mi vár a gyerekeinkre, unokáinkra. Bele sem merek, akarok gondolni! A gázszámlánkra sem! Most fogunk egy kis alternatív megoldást keresni rá. Vissza a múltba!

Ma a fiúk kitakarították a kéményt, ami nem volt egyszerű! Mi 22 éve lakunk itt, hozzá se nyúltunk a felújításkor sem. Ill. hozzá, de azt sem kellett volna. Akkor úgy gondoltuk, hogy a kéményekre már nem lesz szükségünk, így az egyiket a tető cseréje alkalmával lebontattuk. Nem kellett volna! Van egy örökölt német kandallónk, azt terveztük beállítani. Most elbizonytalanodtam kicsit miatta. A vágyam egy sparhelt💗 A férjem hallani sem akar róla. Még puhítanom kell😜.... Mi lesz, ha ne adj Isten, de egyáltalán nem lesz gáz, akkor valahol főzni is kell. Itt a télre gondolok főként, mert a többi évszakban meg tudjuk oldani kint. Lehet, hogy túlgodolom az egészet. Úgy elképzeltem már, hogy azon a sparhelten mennyi mindent tudnék főzni! Na, ne ábrándozzak, gyorsan vissza a valóságba!

Nagy kedvencem lett, őket viselte meg legkevésbé az idei forróság, aszály.

Kékségeim

Egy kis finomság a kertből. Az uborkáim mind ilyen kunkorik lettek.... Miért vajon?

A paprikáim szintén ilyen kunkorodósak, de gondolom, hogy ez a fajtájától függ. tavasszal mikor

megláttam (szemüveg nélkül) a magot, megörültem neki, mert nagyon szeretjük a kosszarvú paprikát. Nem is volt addig semmi gond vele, amíg nem kóstoltuk meg. Háááát, ez bizony jó csípős fajta. Előkerestem a tasakját, amin az áll, hogy kecskeszarv paprika, és bizony a leírás szerint is csípős. Nagyon cukik ahogy tekerednek a szárára!