Kertelgetés

 Azt hiszem, hogy a fb-on találtam ezt a versikét szerző nélkül. Akkor úgy gondoltam, hogy majd utána fogok nézni, hogy ki írta. Megfeledkeztem róla, mint sok más dologról is. Rengeteg megkezdett, befejezetlen bejegyzés lapul itt, azokat "selejteztem" amikor rátaláltam erre. Az íróját most sem sikerült kiderítenem, de azt hiszem, hogy most újra aktuálissá vált a hangulatomhoz, a mindennapjaimhoz.

"...mint télire a tüzelőt, gondosan
felhasogatom magam:
ez itt a muszáj, a meg kell lennie,
ez tartja a halált kinn, túl a
kőfalon. ezt teszem legbelülre,
legyen jó száraz, ebben nem lehet hiba.
unalomig ismert, egyforma hasábok,
bevásárlás, főzés, időben kiteregetett,
leszedett ruha.
a nagyobbját ünnepre. illatos, sötét,
kérges tönköket, maradjon utánuk
mélyvörös parázs, a gyerekeimnek
gyantás, sosemvolt erdőkről
meséljenek.
ez a férjemé, gyorsan átizzó,
vékony, világos szálakkal,
csak ránézni is jó legyen,
lobogjon magasra, vessen
szikrát, égessen jegyet.
a keményet kifelé; barátoknak
a furcsa, különös formájú ágakat,
őket nem riasztja és különben is,
hadd nevessenek.
felnő a halom, a fészer megtelik..." 

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer erre is sor kerülhet! Idejutottunk! A nyári ijesztgetések, bizonytalanság minket is B-terv készítésére késztetett. Gázzal fűtünk (konvektorokkal) minden helyiségben. Jól bevált ez nekünk, az árával is elégedettek voltunk, de.... És itt van az a DE! Mi lesz, ha elzárják, ha akadozik az ellátás, ha.... Gondolkodtunk, osztottunk, szoroztunk.  A fa adott volt, mert évek alatt csak gyűlt a sok kivágott fa halomban, nem győztünk nyáron annyit bográcsozni, szalonnát sütni, hogy elfogyjon. Igen ám, de mivel, hogyan, hol fűtsünk vele? Amikor felújítottuk a házat, akkor az egyik kéményt lebontattuk, hogy arra már úgysem lesz szükség.(Milyet tévedtünk!) Szerencsére az egyik megmaradt, az amelyiknek a kéménye a picétől indul. Igen ám, de az az étkező és a Barnus szobája között van. Az étkező szóba sem jöhetett az "átalakításra" több okból sem. Maradt az egyetlen lehetőség és mivel régóta nincs lakója, azt rendeztük be vészhelyzet (ha lenne kedvem viccelődni ilyennel, akkor azt írnám, hogy háború) esetére, meg takarékossági okokból.

Aztán a másik nagy kérdés, hogy mivel fogunk fűteni! Kályhával, kandallóval? Egyik sem! Azt mondtam, ha a sors erre kényszerít (Nem kényszerítene különben, de nem akarok emelt díjat fizetni nekik! Itt a pont!), akkor én ragaszkodom ahhoz, hogy vegyünk egy mindenre használható sparheltet. Volt is vita belőle, de győztem. Szerencsére! Imádom! Az utóbbi idők legjobb döntésének bizonyult.

Sütök, főzök, melegedek mellette. Amikor pattog benne a tűz, duruzsol nekem, ontja azt a semmihez sem hasonlítható meleget, hááát, ezt az érzést nem adnám semmiért sem! Sokan ezt visszafejlődésként élik meg. Nekem nem az, sőt! A gyerekkori élményeket hozza vissza! Az adventi koszorunk is itt van, itt gyújtottunk gyertyát és emlékeztünk, beszélgettünk a régmúlt karácsonyokról.

Ezt a pirítóst hasonlítani sem lehet a gépben készítettekhez! Megfő itt a reggeli tea, a finom ebéd, kisül a libazsír.... Akkora felületen lehet főzni rajta! Egyszerre több fazék, lábas is elfér, lehet húzgálni rajta az edényt, ahol éppen a legmegfelelőbb az ételnek. Lassan megtanulom szabályozni is az égést a tűztérben, meg a fa mennyiségét.... Nem volt egyszerű az sem! ám! Szeretek tüzeskedni! Én vagyok a fűtőmester a háznál.

„Szépet és jót csak az lát, akinek van szeme, minden időben. Az szépnek találja a havat, a tűző napot, a vihart, a szélcsendet. Minden évszakot szeret és alapvetően megelégszik azzal, hogy a dolgok úgy vannak, ahogy vannak."-írta Vincent van Gogh.

Megjött a hó is, hogy igazán szépnek láthassuk a decembert. Csak az a baj, hogy 0 fok fölött van a hőmérséklet és inkább latyak lesz belőle.

Ők ketten védett helyen vannak