Csupa fehérség!

 Végre, végre egy kis fehérség, egy kis hó, még ha nem is az igazi! Délelőtt még ömlött az eső, minden elázott, felázott, már a föld sem bírja nyelni a sok csapadékot. Évek óta nem folyt be a pincénkbe a víz, most sikerült neki. 😏 Napok óta hömpölyög az udvarunkon a lejtése miatt a víz. A talajra, de még a gyepes részre se lehet lépni, mert mindenhol tocsog. A gyümölcsfák tányérjában kis tó van, nem szivárog el. A kerti ház földjét is elöntötte a lezúduló eső. Jaj, nagyon unom már! Tartogathatnának odafönt egy kicsit nyárra is!

Mivel most a fehérségnek örvendezek, akkor jöjjenek a kertünk fehér (vagy majdnem fehér) virágai! A fehér virágok különben is különös helyet foglalnak el az életemben. Van amelyiket nagyon szeretem, dédelgetem, de ő nem kedvel engem. Van amelyik csak él és virul, szeret nálam lenni. Ki érti ezt?

A fehér hunyort már többször is próbáltam meghonosítani a kertünkben, de sikertelenül. Most talán, ha minden igaz, akkor megmarad néhány tő belőlük.

Ezek még tavalyiak, az idén még alszanak nálunk.

Csak nagyjából próbálom a virágzási idejüket követni, inkább ahogy megtalálom őket, az lesz a meghatározó. Így is fog kimaradni belőlük.