"Amikor reggel felébredek, elmosolyodom.
Mert élek, vagyok. Már nem gondolok világmegváltásra, nem akarok embereket megítélni. Tudom, hogy nem javíthatok más hibáin, hiszen az ő útjukat én nem járhatom végig. Elfelejtem, ki szép, ki csúnya, ki kövér, ki vézna, csak érezni akarom, hogy jó élni.
Látni akarom a poros ablakot, a bosszantó legyet, a hangyákat, amik megtámadták a tegnap este elejtett morzsát. Már nincs szükségem állandó bizonygatásra, mert. megtanultam, hogy felesleges. Élek, levegőt veszek, és a tükörből visszanéző arcot is lassan felismerem. Talán nem sima, nem feszes már, mégis én vagyok minden fintorban, szarkalábban, és le nem mosott szemfestékben. Ha szeretem, ha nem. Élni akarok, és szeretni azt, akivé lettem az észrevétlenül múló évek folyamán."
(Imre Hilda)
Reggeli fotók a sort elsőként kezdő cserjés pünkösdi rózsáról:
Délutáni fotók:
Mihez lehet hasonlítani ezt a légies finomságot?
Hihetetlen szép, imádom még nézegetni is😍😍😍 annyira gyönyörű a színe, ruhában sosem szerettem a rózsaszínt, de ez valami fantasztikus 😍
VálaszTörlésAz idézet meg nagyon jó!! Minden sorával egyetértek!
Köszönöm szépen Orsikám! A rózsaszínnel én is így voltam, de kb. 15-20 éve hirtelen fordulat jött és azt vettem észre, hogy egy csomó rózsaszín virágom lett. Ezt a pünkösdit meg csak csodálom a maga finom légies megjelenésével. Egy hibája van csak, hogy rövid ideig virágzik.
Törléshabos-babos... csipkés... gyönyörű...Többször meg is néztem...nem lehet betelni vele...Valahogy kedvenc szineim közé tartozik a rózsaszin is...
VálaszTörlés