Kertelgetés

 

Nyár vége

Lassan elmúlik ez a nyár is,
emlékeit hagyva hátra a forróság,
mely megviselt mindenkit nagyon,
és a vágyott nyaralások, utazások,
melyek nem olyanok, mint képzeletben,
de megvolt, túléltük, s maradnak
képek, filmek, melyeket készítettünk,
hogy hosszú, téli estéken visszanézhessük:
megéltük nyarunk mégis, és reménykedünk,
hogy jövőre még jobb, szebb, érdekesebb
lesz, még ha tudjuk is, hogy ez önámítás,
boldoggá tesz a reménykedés így nyár
vége felé, mikor már rövidebbek a napok,
miként életünk is egy éve "odalett", s
kopognak majd az elsárgult levelek,
nyár vége itt van végre, túléltük megélve.

(Makovics János)

Reggelente imádok a kertben bóklászni, locsolgatni, csak úgy sétálgatni, megállni egy-egy növénynél, gyönyörködni bennük, kifeküdni a függőágyba és bámulni a felhőket, az időnként "csíkjukat elhagyó" repülőket , közben ábrándozni egy-egy utazásról. Ezek a reggelek már nem igazán nyári hangulatúak, lucskos a fű, már a nap sem úgy süt, olyan őszi hangulatúak. Úgy elröppent ez a nyár, szinte észre sem vettük, már itt kopogtat az ősz a kertek alatt, az ősz az én kedvenc évszakom.

Reggeli fények.... Már olyan bágyadtan világítja meg a kertet, mintha sajnálná, hogy nemsokára ezek a színek megtörnek, eltűnnek

A gyönyörű óriás bugájú lángvirágok is készülnek a az újabb virágdömping varázslatra

Még függőágy nélkül.... Ez itt az én nyaralóhelyem hortenziákkal, árnyliliomokkal és a lassan alakuló szőlőindás árnyékolóval.....

A hortenziák is kezdik felvenni az őszi ruhájukat, egyre jobban tetszelegnek a bágyadt őszies fényben