Írhatom azt, hogy végre! Végre megszületett ez a bejegyzés, ami nem ment ám egyszerűen! Hűűű, hányszor akartam a géphez ülni, megírni! Többszöri nekifutással sikerült is.
Október is volt, de ez most nagyon nehezen telt el, megszenvedtem rendesen és még nincs vége (már mint a szenvedésnek, mert a hónapnak már régen).😭 Sok szép dolog kimaradt, amiről szerettem volna bejegyzést készíteni, de ....... Pedig volt részem nagyon szép eseményekben. Nem bírtam géphez ülni, még fotókat feltölteni sem, pedig lett volna bőven miről. Reménykedem, hogy ebből a gödörből is kivergődöm. A hónap elején hazajöttek a dunántúli gyerekeink is, ami már magában nagy öröm volt. A hétvégi családi ebédnél a gyerekek rábeszéltek bennünket az utazásra, hogy az majd segít. Tudták, hogy egész nyáron készültem rá, de a sors másképpen akarta. A férjem is nagyon féltett, hogy nem fogom bírni az utazást, ezért le is mondtunk róla. A gyerekek biztosra akartak menni, gyorsan le is foglaltatták velünk az utat, nehogy meggondoljuk magunkat. Vasárnap visszamentek Barnusék, minket meg kedd hajnalban Csaba már vitt a reptérre. Nem engedte hogy transzfert rendeljünk, mert az ő kényelmes kocsijával jobb lesz. Jó is volt az út, de a repülőtér nem előre fejlődött nekem a covid előttihez képest. Nem tudom, hogy van-e még a világon másik ilyen repülőtér, ahol az indulási oldalon nincs egyetlen ülőhely sem, de elvárják, hogy a gép indulása előtt 2 órával már legyünk ott. Ráadásul azzal a "ketreccel", amit odatettek, még jól leszűkítették a teret a becsekkolásnál a várakozó tömeg részére. Na, ezzel aztán lehet dicsekedni, hogy előre megyünk! Lehetne folytatni tovább is, de már még emlékként sem bosszantom magam ilyenekkel. A lépcsőzéstől féltem, de volt is benne részünk, mert nem a hernyónál szállítottak be bennünket, le kellett lépcsőzni a buszhoz, majd fel a gépre. Nagyon nem esett jól. Odafelé kb. 30 fő volt a gépen, nagyon kényelmesen utaztunk. Mindenkinek jutott 3 üléses hely, volt aki le is feküdt. Hazafelé teltházzal, végig turbulenciával jöttünk. No komment!
Mint írtam is, milyen nagyon nehezen szántuk rá magunkat erre az útra egészségügyi okok miatt. Ez volt az első ilyen utunk, amikor nem voltunk a szállodán kívül sehol sem, csak a gyógyszertárban. Ilyen még soha nem volt, hogy legalább a medináig ne sétáltunk volna el. Örültem, hogy néhány apró ajándékot a szálloda alatt lévő üzletben meg tudtam venni.
Az időjárás végig kegyes volt hozzánk, a 10 nap alatt egy felhőt se láttunk. A tenger nagyon kellemes hőmérsékletű volt és kristálytiszta.
A lebontott tengerparti bár helyett építettek egyet a játszótér mellé, ahol délben lehetett ebédelni, délután palacsintát, fánkot sütöttek. (Nem értettem, hogy miért bontották le azt a szuper tengerparti bárt
Ez 4 évvel ezelőtti fotó, amikor még megvolt a parti bár. (Nekem ez kedvesebb volt és a pálmák alatti füves rész is) Felvilágosítottak róla, hogy miért történt. Hoztak egy rendeletet, hogy a tengertől 100 méterre minden eddigi építményt le kell bontani, hogy a parton mindenki tudjon közlekedni. Ajánlanám ezt a mi kormányunknak is a Balaton körül. Én naív!) 
Szívből örülök, hogy sikerült újra elmenni a kedvenc szállodátokba😍 ott ilyenkor van a legkellemesebb időjárás. Nem jártam még arra, nagyon szép partnak tűnik. Legalább kicsit feltöltődtél.
VálaszTörlésKöszönöm szépen Orsikám! A lelkemnek tényleg nagyon jót tett. Abban reménykedtem, hogy a testemnek is, de az nem igazán jött be. Nagyon kellett már ez a kis kimozdulás!
TörlésTöbb ország tengerpartján jártunk már, de sehová sem vágyom vissza, csak ide. Ez a csodás majdnem fehér homok, a lassan mélyülő part, a kedves mosolygós emberek..... ez vonz valahogy.
Szép helyen töltődtél! nem csoda hogy kedvenc!Azért jó hogy ezért hallgattál!
VálaszTörlés