Orsi blogbejegyzése juttatta eszembe ezt az aranyos kis történetet. Sok-sok éve volt már, hiszen lassan le sem merem már még azt sem írni, hogy mióta vagyok nyugdíjas😞 Első osztályosaim voltak, testnevelés órát tartottam bent a tanteremben (Az egy tornaterem kevés volt 16 osztálynak, és mi elsősök meg csak heti egy alkalommal jutottunk be oda.) Rossz idő esetén maradt a tantermi óra. Eszembe jutott, hogy van nekem egy régi, kedvelt nagylemezem, amin tanteremben végezhető zenés nekik való torna feladatok voltak. Kerítettem egy lemezjátszót és indulhatott a móka. Amikor elővettem a lemezt, az egyik kisfiú felkiáltott "Margó néni, de nagy CD-d van!" Ő már nem a lemezjátszós korszak gyermeke volt, nem is ismerte azt.
Bizony, mi még a diákéveink alatt örültünk, ha valaki otthonról be tudott a kollégiumba hozni egy lemezjátszót és esténként az amúgy sem nagy szobában, amiben 10-12 lány lakott, olyan jókat táncoltunk.. Régi szép idők! Hol vagyunk már ettől?! Mekkora fejlődésen ment át azóta csak ez az iparág!
Ohhh, ne is mondd a kollégiumi éveket! 😆 Volt egy nagyon régi szalagos magnó, amin mindig elszakadt a szalag, de összeragasztottuk, nem számított hogy ott ugrott egy két akkordot a zene😆 radióról vettük fel a számokat, hihetetlen rossz minőségben, de hát mit bántuk mi, énekeltük a külföldi slágereket is, persze halandzsa nyelven és táncoltunk önfeledten. Technika, mai szemmel silány volt, de mégis megoldódott minden. Telefon? Otthon persze hogy nem volt nekünk, mindig "R" beszélgetést kértem Anya munkahelyére (a hívott fél fizette a díjat, volt hogy fél, egy óra múlva jött létre a kapcsolat) vagy Anyukám hívott a kollégiumban. De furcsa visszagondolni rá, most meg a tarka macskának is van telefonja.
VálaszTörlésJaj, azok a kollégiumi évek! Mindig sírtam , hogy vigyenek haza, mert nagyon honvágyam volt. Nem értettem akkor, hogy miért kell kollégiumban laknom, mikor voltak akik buszoztak az iskolába járáshoz. Drága szüleim jót akartak nekem vele, amit csak jóval később értettem meg.
TörlésNálunk a faluban csak a tanácsházán és a postán volt telefon. Olyan árgus szemekkel néztük, mikor Terike néni a postán dugdosta a dugókat hosszasan, majd egyszer csak sikerült neki kapcsolatot teremteni.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKétszer jelent meg, azt töröltem
TörlésAJaJ... de jó is volt Minden hétvégén szivküldi a kollesbe... Mai napig megdobogtatja a szivem, ha olyan zenét hallok...Valami táska lemezjátszó volt...Utáltam ott lenni, 15 éves voltam mikor mentem Szombathelyre, és előtte soha egy napot se voltam a szüleim nélkül...Mindig mondtam, leszállok útközbe... mondjuk ez csak mese, mert a gyorsvonat nem sok helyen állt meg, és határ állomásnál, még a kabinba is be kellett menni, nem lehetett az ablakot lehúzva nézelődni...határőrök ellenőriztek még az eltáv könyvünket is...Igen és a telefon is meg a levél is nem egy gyors volt...Az egész iskolába, kollégiumba egy helyen a dirinél volt telefon...nem nagyon lehetett telefonálgatni...és meg voltunk nélküle
VálaszTörlésSok szép emlékünk van, amit anno nehezen éltünk meg.
Törlés