2026. szeptember 13., vasárnap

 Végre, végre, hozzánk is sodródott egy kicsike eltévedt felhőcske! Pénteken reggel elindultunk anyósomék sírjához, abban bízva, hogy az országos esőnek beharangozottak előtt elültethessük az árvácskákat. Mire a város végére értünk, a Sajó völgyében szakadt az eső. Sebaj, már úton vagyunk! Na, meg a remény is velünk volt, hogy talán már hónapok eltelte után nekünk is jut egy kevés a csapadékból. Tévedtünk😥 Minket megint elkerült. Éjszaka aztán kaptunk annyit, hogy a csatornából kb. egy vödörnyi esővíz gyúlt össze, a többit megitta a tető. Ennek a kevéskének is nagyon örültem, mert legalább a fák leveleit lemosta, felfrissítette. Ezeket kellett volna életben tartani, de...... Áááá, most is csak a nyugati részeken esik, hiába szemlélem a radart.

Ez a Golden almafácskánk lenne, jó nagy diónyi termésekkel rásülve. A háttérben a kiszáradt diófa árválkodik. A szomszéd égig érő fagyalsövénye friss, üdezöld. Ki érti ezt?! 
A Jonathan alma se biztos, hogy jövő tavasszal még ki fog hajtani. Siralom a kert!
A gesztenyefát is elsirathatom😭 Mennyi sok szép emlék fűződik hozzá! 
A borostyán még soha nem égett meg, de az idén ez is sikerült😏
.... ahogy a cukorsüveg fenyőnek is...

Jövő tavasszal (ha megérem) nem kell már a rhododendronok virágzását se várni😥 Hiába árnyékoltam, locsoltam, a légszárazság sorba elvitte őket. 


Régi szép idők!
Ugyanazok a növények most és ...
... egy évvel ezelőtt.
Amik most is örülhettek az esőcskének...




A kedvenc Néró szőlőm volt, de rigó és darázs csemege lett belőle... A férjem azzal vígasztalt, hogy nekik az életet jelentette.... Sovány vígasz!
Vilmos körte, de feleakkora a termés, mint tavaly volt. Rendszeres öntözés mellett lett ekkora.

Kis-ázsiai macskahere, az igazi túlélő virág. Na, őt aztán nem locsolta senki a nyáron és úgy hajt, hogy csodájára járok a kiégett kertben. A magtokja is mutatós még szárazvirágnak is.



2 megjegyzés:

  1. Mindenütt ilyen siralom a táj. Most utaztunk Pestre, hát a vonatból amit látunk, rettenetes. Itt ha télen/tavasszal nem lesz bőséges csapadék, minden kipusztul, nemcsak a bokrok, fák is. A Tiszat Szolnoknál még nem láttuk ilyennek, a Zagyva gyakorlatilag állóvíz/pocsolya lett.
    A nagy beharangozott hidegfrontból nálunk is 15 és fél csepp eső volt... A férjem 5 percenként nézte a radart, hiába 😢

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szomorú nézni a kihalt tájat. Tehetetlenek vagyunk. A locsolással igyekszünk néhány növényt életben tartani, de télen tuti nem fogunk locsolni. Azzal akkor vége a sok növénynek. Nézem a Bükkben a sok megbarnult fát, ami még nem az ősz miatt olyan. Most is először a radart néztem meg, de indulni kell locsolni, remény semmi.

      Törlés