A másik fiunknál pedig ott van a mi tündérkénk, a kisunokánk. Előzőekben mikor mi a tengerben lubickoltunk, mindig emlegettük hogy mennyire élvezné Fédra a gyönyörű tiszta vizet. A tiszta vizet azért hangsúlyozom, mert olyan nagyon pedáns kislány, mindentől irtózott ami "koszosz". Mikor első évben a Balatonon üdültek, akkor nem akart belemenni a vízbe, mert az is koszosz volt. Hát, innen indul a mi első közös nyaralásunk az unokánkkal.
Nagy izgalommal tervezgettem, mert elképzeltem magamban hogy mennyire fog tetszeni Fédrának a kristálytiszta, jó langyosvizű tenger, a finom homokos partról már nem is beszélve. Fédrácskám a maga 4 évével már szinte mindent tudott az utazásról, a repülőről, megnézte földgömbön Afrikát, Tunéziát, a szülők felkészítették az útra rendesen. Ő lelkesedett rendesen, de a szülőkön nem láttam ugyanezt. Később derült csak ki, hogy miért. Ők sok rosszat hallottak a tunéziai nyaralásokról, ami nem igazán jó hatással volt rájuk.
Nagyon sokan vannak ezzel így. Van aki egyszer elmegy, és soha többet nem akar odamenni, és van a másik tábor (ide tartozunk mi is) beleszeret és Tunézia-imádóvá válik.
Hosszas nézelődés, válogatás után kiválasztottuk a Hotel Selimát Port El Kantaouiban. Sok jót olvastunk róla a neten, mindennek jól utána néztünk. Nem akartunk felkészületlenül menni, segítségül hívtuk a netet. Már úgy "ismertük" a szálloda minden részét mintha jártunk volna már ott. Aztán az utazás előtti napon jött a hideg zuhany! Délután az utazásiirodából hívott az ismerősünk, hogy most kapta az e-mailt, hogy a szálloda telítettsége miatt áttettek bennünket egy másik szállodába, az EM Club Kantaouiba. Nyugtatgatott, hogy az egy csillaggal több, az jobb is.... , de nem tudott megnyugtatni, mert mi már mindnyájan a Selimára állítottuk be magunkat. Na, akkor jöjjön megint a net! Nem nyugtatott meg az sem. Nem tetszett az új szálloda! Gondoltam egyet, felhívtam az utazásiirodát akié az út volt. Ott is jött a nyugtatás, rábeszélés, de én csak hajtottam a magamét hogy nem tetszik.....
Amúgy se sokat aludtunk volna, mert éjjel 2 órakor indultunk itthonról, hogy időben felérjünk a gép indulásához. Az én drága kicsi Fédrám tele izgalommal, de felnőtt módon viselte az utat a reptérig, időnként kicsit szunyókált az ülésében. Nagyon féltem tőle, hogy a kis örökmozgó hogyan viseli majd a helyhez kötöttséget, de le a kalappal előtte.
A reptéren jött a következő meglepetés! Amikor az iroda pultjánál sorakoztam a jegyeinkért, közölte a hölgy hogy mégsem abba a szállodába megyünk amit előző nap ajánlottak, hanem egy harmadikba, az El Mouradi Port El Kantaouiba. Nahát, nem nyugtatott meg ezzel! Tele voltam félelemmel, hogy milyen is lesz, mert erről aztán elképzelésem se volt a reptéren. Mindegy! Elhatároztuk, hogy juszt is jól érezzük magunkat. Aztán jöttek a formaságok, és hamarosan a beszálló kapunál találtuk magankat.
Még egy utolsó beszélgetés Anyáékkal a beszállás előtt
Fédra nagyon jól viselte az első repülős utazását, sokkal jobban mint arra számítottam. A gép az új enfidai reptéren landolt. Előző évben, mikor Hammametben jártunk, még csak nagyon kevés látszott az építkezésből ahogy elmentünk mellette. Hihetetlen volt, hogy most meg már ide érkezik a gépünk.
Nem volt még 11 óra sem mikor a szállodához érkeztünk.
A szálloda bejárata: El Mouradi Port El Kantaoui Hotel
Hát ez a kert csodaszép!
Megkérdeztük a recepción, hogy melyik szoba lesz a miénk, és elmentünk megnézni. Útközben összetalálkoztunk a fórumról ismerős Joliékkal, akik már megnézték a szobájukat. Morgolódtak egy kicsit, hogy nem jó helyen van..... cserélni akarnak. Mi is megnéztük az éppen takarítás alatt álló szobát. Ehhez ki kellett jönni a lobbyból és megkerülni az épületszárnyat, ott voltak a szobáink. Először mi is megijedtünk tőle, hogy nem a lobbyból lehet megközelíteni, rögtön cserére gondoltunk. Nahát, aznapi cseréről szó se lehetett, azt mondták a recepción hogy majd csak másnap lesz üres szoba, telt ház van. Így kénytelenek voltunk elfogadni a kijelölteket.
A szobánk előtti terasz
A Fédráék szobája előtti pálmafa alatt
Indul a nap a medencék körül
Út a tengerhez, ami leanderek, hibiszkuszok alkotta sövény övez és hatalmas pálmafák árnyékolnak
"...Még hogy ő nagy, én kicsi,
talán ez is valami?...."
Egyik reggel elindultunk, hogy a szálloda előtti buszmegállóban megvárjuk a buszt ami Herglára megy. Na, arra ugyan várhattunk, mert nem jött. Nem láttunk egyetlen kisbuszt se ( ), csak álltunk és vártunk. Akkor született meg hirtelen a döntés, hogy ha már elindultunk akkor el is megyünk, ha mással nem hát taxival. Tunéziában taxival utazni nagyon olcsó. Jött is egy taxi, ami ott nem nagy csoda, mert egymást érik. Lépten-nyomon megállnak a sétáló turisták mellett felajánlva szolgáltatásaikat. Megalkudtunk a taxissal, hogy a 15-16km távolságra található kistelepülésre átvisz bennünket 16TD-ért (1TD 140-150Ft között mozog), és vissza is hoz bennünket 1 óra úlva.
Mondanom se kell, hogy az egy hét olyan gyorsan elsuhant, hogy észre se vettük. Nemhiába ajánlanak a szakemberek 2 hetes pihenést, mert az egyhetes utaknál mire belejönne az ember a pihenésbe, már indulni is kell haza. Gyönyörű egy hét volt, ami örökké emlékezetes marad.
Úgy jöttünk el, hogy a gyerekek is beleszerettek Tunéziába, és már hazafelé a jövő nyári utat tervezték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése