Igen, itt van, és szép, mint mindig. Szép, csak egy kicsit más már néhány év óta. Az augusztus vége sok-sok éven keresztül mást jelentett nekem. Ezekre most egy kicsit szomorkodva gondolok vissza. Szomorkodva, de nem bánatosan. Ilyenkor már lefoglalta minden gondolatomat az iskolakezdés, arra készültem minden erőmmel, ahogy mostanság mondják ezerrel. Nem is sok időm maradt a kertre, a természetre, nem volt időm a rácsodálkozásra. Most azért mégis kicsit irigykedve gondolok a volt kollégákra, akik most lelkesen készülnek a tanévre, terveznek, izgulnak akik elsősöket várnak..... De szép is volt! Imádtam elsősöket várni, fogadni! Nos, ennek vége! Sokszor örülök is neki, mert ahogy hallom, ez bizony már más. Na, de ez nem tartozik ide!
Most a kertemben gyönyörködöm (ezzel kompenzálom a hiányt, ami még mindig bennem van ilyenkor), mert még a nagy aszály ellenére is megtalálom benne a szépséget minden nap. Jelenleg az őszirózsák a nagy kedvencek. Nem szoktak nekem ilyen szépek lenni, de úgy látszik, hogy nekik jót tett a száraz nyár. A medence mellett kaptak helyet, és sokszor a medence szélére könyökölve csodálattal szemléltem a szépségüket.
Mindig szerettem ezt a kedves kis virágot. Volt a szüleim kertjében is, de azok az egyszerű virágú, igénytelen fajtájúak voltak. Egyszer valahonnan sikerült szereznem egy különleges színű, se nem bordó, se nem lila tűszirmút. Apukámnak ez volt a kedvence. Sokáig őrizgettem, még a jelenlegi kertemben is volt belőle, és egyszercsak eltűnt, kivesztem belőle. Nagyon sajnálom, mert őt szerettem volna megőrizni emlékként, de sajnos nem voltam elég ügyes. Azóta is hiába keresek olyat, nem találok, de nem adom fel.
Egy másik kedves emlékem erről a virágról egy kedves ismerősömhöz fűződik, aki hajdanán csoporttársam volt, majd néhány évig egy helyen tanítottunk. Nekem akkor még nem volt kertem. Irénke tudta hogy szeretem az őszirózsát, neki rengeteg szép nyílott a kertjében akkor. Egyik reggel egy hatalmas (szó szerint) csokorral állított be. Gyönyörű volt! Életem során rengeteg virágot kaptam már, de olyan csodálatosat mint az volt, keveset. Legalább két hétig díszítette a szobánkat egy nagy öblös vázában. Milyen kár, hogy nincs róla fotóm! Mindegy! Az emlékeimben elevenen él.
A kertem virágait ritkán szedem le, inkább ott gyönyörködöm bennük. Igaz, most kivételt tettem, de csak néhány szálat szedtem le belőlük az étkező asztalunkra.
Az mostmár biztos, hogy a terveim között jövőre többféle őszirózsa szerepel, legfeljebb nem sikerül, de legalább álmodozom, az még pénzbe se kerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése