A naptári év első tanítási napja

Nem tudok még mindig nem gondolni arra, hogy a téli szünet után az első tanítási nap milyen is! Még mindig hiányzik valami ezen a napon, ugyanakkor örülök is neki hogy már nem kell menni. Itt jól külön válik az eszem és a szívem!  A szívemnek hiányzik a szünet utáni sok kis boldog arcocska, az élménybeszámolók sora, a kipihent vidám csicsergő gyereksereg. Az eszem viszont tudja, hogy ez a jó nekem, itthon pihenni, olyan dolgokat megcsinálni amire annakidején nem volt alkalmam. Mégis! Olyan jó nosztalgiázni! Hogy készültem én mindig ezekre a szép napokra! Szinte most is érzem a zsigereimben, minden idegszálammal, mintha ott állnék az osztály előtt! De jó is volt!
Egy kiemelkedően fontos évfolyam még mindig elevenen él bennem. Talán ez volt az összes közül a legkülönlegesebb, az a 2010-es év. Még a szünet előtt felhívott igazgatónő, hogy Erzsikét sajnos műteni fogják és arra gondoltak, hogy helyettesíthetném kb. 6 hétre, amíg ő felépül. Madarat lehetett volna velem fogatni, de ugyanakkor szégyelltem is magam miatta, hogy így tudok örülni neki. Nagyon sajnáltam Erzsikét, mert különösen közel állt a szívemhez mindig, de az öröm elvette az eszem hogy újra taníthatok. A számomra oly fontos karácsonyi készülődés már nem is állt a biztos első helyen, mert mindig az járt az eszembe, hogy mit is fogok csinálni, mit teszek majd. Olyan izgalomban voltam, hogy így visszagondolva sem tudom megfogalmazni hogy mi történt velem azokban a napokban. Minden szabad időmet a felkészüléssel töltöttem. Biztos vagyok benne, hogy az első tanévem alkalmával sem készültem ennyit a téli szünetben.(Sajnos, erre már nem emlékszem!) Úgy készültem rá, mintha semmit se tudnék, pedig még a mai napig bemernék menni bármelyik órára minden felkészülés nélkül, mert a kisujjamban van még mindig a tanítás minden csínjabínja. Volt időm rá hogy megtanuljam, na meg az is volt akinek a példáját követtem.
Végül a 6 hétből 6 hónap lett. Bevallom, nem volt könnyű, de nagyon jó volt.
Most nem vállalnám már. Annyi minden megváltozott! Ez a világ már nem az, mint amikor a pályámat kezdtem.
Sok sok szép sikert kívánok a kollégáknak az új évben és a továbbiakban! Kívánom, hogy találják meg a munkájukban a csodát, a semmihez nem hasonlíthatót, a boldogságot, és legyenek büszkék arra amit csinálnak, csinálhatnak!