Január, február, itt a nyár!

Bárcsak ilyen könnyen menne! Nem mintha unnám már a telet, mert szeretem azt az igazi hóborította téli tájat, de azért a tavasz, az tavasz.
Tegnap végre ide is ért a hóesés, de azt hiszem nem sokáig örülhetünk neki, mert tegnap este elkezdett esni az eső, és egész éjszaka megállás nélkül mosta a havat. Nem örültök neki! Még jó hogy rászántam magam néhány téli kép készítésére. Mircikével indultunk a kert túrára, ő is nagyon élvezte, jókat játszott a nagy hóban.

Csak eddig merészkedtünk (főleg és), mert a cipőm nem volt elég magasszárú a továbbiakhoz. Persze ezen az úton is sok szépséggel találkoztunk.

Itt éppen a gyönyörűséges kis törpe gömbfenyőm alszik a hópaplan alatt. Ahányszor ránézek mindig eszembe jut a hozzám költözésének története. Kati barátnémtól kaptam egy jól sikerült erdei iskolai hét után. Nagyon szép emlék. Párhuzamos osztályaink voltak, negyedikesek, és én akkor vállaltam hogy leszek a kísérője, addig a sajátjaimat a napközis páromra bíztam. Élménydús szép napokat töltöttünk el Rókafarmon, és akkor ő ezzel a kis szépséggel köszönte meg a segítségemet. Eleinte dézsásként nevelgettem, de tavaly tavasszal kiültettem a rhododendronosomba, a Fédrafa szomszédságába.

Fédrafa a hó alatt

Talán virág leszek tavasszal 

Törpefenyő

Mahónia

Nyári orgona télen 

A lépcsőnél őrt álló buxus

Dézsások csoportja 

Ez pedig már a meleg szobából nézve. Órákig el tudnám őket nézni ahogy fegyelmezetten jönnek, sorakoznak az élelemért. Egyszerre mindig csak egy száll be, kivesz egy szemet, azzal felröppen a fenyőágra vagy az aranyeső bokor ágaira, ott elfogyasztja és újra besorakozik. Néha annyian röpködnek körülötte, hogy csak ámulok. Ide csak a cinkék járnak meg kevés vörösbegy, de a gesztenyefára akasztott nagy etetőbe már változatosabb a vendégsereg. Ott fakopáncsok, gerlék, rigók is járnak, mert ott nyíltabb a terep. Na és a szemtelen meggyvágó! Hát, az egy különös madár. Beül az etetőbe nagy lelkinyugalommal és amíg tele nem zabálja magát, addig nem enged oda senkit.