Nyári orgona

Nagyon elhanyagoltam a blogomat, mert....... Na, mit találjak ki hogy miért? CSAK! 

Lusta voltam..... vagy nem?
Sok más dolgom volt...... talán..... de ez sem teljesen igaz, mert ha nagyon akartam volna, akkor tudtam volna időt szakítani rá.
Nem volt témám? Dehogynem! Rengeteg, de mindig csak halogattam hogy majd holnap. (Pató Pálné a javából!)
Nem készítettem képeket. Ez sem igaz, csak nem volt kedvem lekicsinyíteni őket, válogatni.....
Sorolhatnám még tovább, de fölösleges, mert nagyon összetett dolog ez! Most majd igyekszem bepótolni a lemaradást, mert azért sok olyan kedves emlék van amit szeretnék itt is megörökíteni. Remélem, hogy a hűvösebb idő meghozza a kedvem az ilyen jellegű munkához is! Akkor most kezdjük is!
Első témának a nyári orgonát választom, pedig már nyoma sincs a szépségének, sőt nagyon kívánná hogy levágjam a sok elvirágzott bugát, mert most mindennek lehet nevezni, csak vonzónak nem.
Hogy mégis miért ő az első akiről ill. amiről írok? Talán mert kevés képet kell hozzá válogatni, menteni...... talán.... de az is lehet hogy elsőnek ő jutott eszembe. Azt már le sem merem írni hogy azért mert egyik kedvencem a nyári orgona. Hogy miért is ő a kedvesebb, miért élvez előnyt? Mind az, ami körülvesz és amelyik engem is szeret, az a kedvenceim közé tartozik. Bizony, bizony, jócskán akadnak olyanok is akik  nem szeretnek, nem maradnak meg nálam. Nem csoda, hogy aztán ezeket én sem szeretem úgy (pedig szeretném őket is, csak háááát... nem engedik) Aztán meg, mindig az a kedvencem éppen, amelyik virít vagy szépen fejlődik.
Most ezek a szépségek kitettek magukért, mindent elkövettek hogy még jobban a szívembe lopják magukat. Pedig tavasszal jól megijesztettek, mert a szokásos drasztikus visszametszés után nagyon nehezen tértek magukhoz. Gyenge hajtásokat hoztak, beteges leveleik voltak, már szinte le is mondtam róluk. Aztán egyszercsak váratlanul észheztértek. Nem is akárhogyan! Nagyon sok örömet szereztek nekem, mert az ajtón kilépve a tekintetem rögtön rájuk  esik. Heteken keresztül ontották az illatukat, vonzották a rengeteg pillangót és szendert.
Egy biztos, ha baj nélkül átvészelik a telet, akkor bizony nem a komposztba mennek a levágott hajtások, hanem szaporítani fogom őket. Magamnak is, meg ajándéknak is jó lesz majd egy-egy kis növényke.(jól előre haladtam a tervezéssel! Jaj, de sok víz folyik le még addig a Szinván!)

 

Így kezdődött! Itt is jól látszik (lehet hogy csak nekem), hogy 3 féle van összeölelkezve

 

Ő az utolsó, a legkésőbbi, de a(talán) a legszebb is

 

Itt is megbújik egy szender a legsötébben (talán ő a legszebb, de a legkevesebb virágot is ő hozza)

 

Ugye milyen szépségesek vagyunk?

Ez a 4 fajta van most jelenleg nekem, de nagyon szeretnék még egy bordót és egy fehéret. Indulhat a vadászat! Remélem nem járok velük úgy, mint a sárgával! Nagyon sokáig kerestem amíg rátaláltam. Aztán...... egy kicsi csalódás is ért, mert meg se közelíti a másik hármat sem szépségben, sem a virágok mennyiségét tekintve. Jól el is dugtam a gyümölcsfák közé. Úgy kell neki!

 

Ő sokkal sötétebb, csak nem tudtam róla jobb fotót készíteni.  

Megyek is megszabadítom őket az elvirágzott bugáktól, akkor még bízhatok egy virág hullámban az ősz folyamán. 

Itt aztán megint jött egy kis szünet a bejegyzéss írásában, de nem is akármilyen, mert megérkezett a segítségem is! 

 

Ma reggeli állapot.... elég randácska! 

A segítségem 

Együtt könnyebb! 

Megérkezett az újabb segítség is 

A munka legjobb része! Irány a komposztáló!  

Nagyon szép napot zártunk ma is, hála az égieknek! Megdolgoztattuk a lányt, ő meg minket, mert aztán benyújtotta ő is a kívánságlistát....... 

 

A Fédra-fával

Azért te gyorsabban nődögélsz!