Anyák napjára ......

Hogy feledhetnélek

                                              

Anyák napjára készülök,
sütök, főzök.
Eszembe jut dolgos két kezed,
azok az isteni ízek,
amit te tettél az asztalra.
...Drága jó Anyám...

Összejövünk Anyák napjára,
virág kerül a vázába,
ahogy átadják a virágom,
folyik a könny az arcomon.

A gondolatom most is a tied,
oda is adnám mindenemet,
ha te is itt lehetnél velem, s
fognád mind a két kezem.

Fejem kebledre hajthatnám,
hajadat,simogathatnám,
láthatnám gyönyörű kék szemed,
mely biztatva rám nevet.

Ó, még most is látom,
mikor a csokrot néked adom,
rászorítod a kebledre,
s könny csillog fel a szemedbe`.

Ha hallhatnám még egyszer a kacajod!
Ó, ha érezhetném még
erős, nyugtató karod,
a nyugalom úgy áradt belőled,
végigkísérte az egész életemet.

Hiányzol! Hogy feledhetnélek?!
Te adtad nékem az életet!
Mindent, mindent, amit tudok,
amit most a gyermekeimnek átadhatok.

Sietek hozzád, indulok, de veled találkozni
már csak a temetőben tudok.
Előtted ezerszer térdre borulok, s
virágtengerrel borítom be: a sírod... (Hirth Éva verse) 

"Ha egy jó anyával áldott meg az ég,
csókkal halmozd el mind a két kezét.
Ne bántsd egy szóval se mert fájni fog nagyon!
Vissza fogod sírni majd a hideg hant alól.
Tanuld meg....addig vagy boldog és vidám:
Míg ezt a szót mondod: Édesanyám! "