Az idei szárazság elintézte a szabadföldi paradicsomjaimat. Hiába locsolgattam, csak az életben tartáshoz volt elegendő. Nem azt mondom, hogy nem termett, de nem elegendő.....
A legszebb a cserepes balkon paradicsom lett.
A cserepes Manók is hozták a formájukat
A sztár persze a nagy cserepes volt, rengeteg terméssel és még nincs vége mindig, világba virít és neveli a kis paradicsomokat. Jövőre csak cserepeseim (ill. vödröseim) lesznek, az tuti!
A sztár most is, mint mindig, az általunk fodrosnak titulált
A bikaszív, mint mindig, most is utolérhetetlen ízre, színre, állagra.... mindenre
A bikaszív felvágva
A jövőre gondolva!
Itt látszik, hogy milyen hártyavékony kézzel lehúzható héja van (magja kiszedve)
Körtéből van piros és sárga is
Már tavaly is rákényszerültem a paradicsom vásárlására, de akkor a paradicsomvész miatt. Most is megbeszéltem már azzal a hölggyel (tavaly is tőle vásároltam), aki a sajátmaga által termelt zöldségeket árulja a piacon. amit aztán vissza is kellett mondanom, mert a sógornőm ellátott engem bőségesen a gyönyörűséges bioparadicsomjaival. A képen is látszik a mennyisége, de nem túlzok, ha azt mondom hogy egy félmázsa volt (SŐT!!!) Azt sajnálom csak, hogy a fotómasinám itthon maradt, mert én még ilyen tő paradicsomokat nem láttam! Rogyásig volt rajtuk a termés és még a fele sem érett be neki. (Minden tiszteletem az övé, mert nem lenne ráutalva, hogy a fájós lábával ezzel foglalkozzon, de ő szívét, lelkét beleadva gondozza őket. Az eredmény magáért beszél)
Került még mellé jóféle igen finom uborka kaporral (az idén az is csak néhány szál volt nekem, amit a kovászos uborkához el is használtam) gyenge karalábé, zellerlevél (az ivóléhez), de még egy hagymafüzér is.
Ezeket a magjuk miatt hoztam (Meg enni, mert Piroska emlékezett rá, hogy a sárga paradicsomot szeretem) Hawailan cherry orange és a Citrina
Az ő magjaik is megszárítva várják a jövő tavaszt
Jól elszórakoztam vele napokig. Készült belőle lecsó, ivólé, last ketchup... Még szerencse, hogy Csaba is besegített a feldolgozásban!
Ahányszor az asztalunkra kerül a télen, annyiszor fogok hálával gondolni az én (testvér) sógornőmre....
A kis segítségem készítette a savanyúsághoz a díszítést
Elkészült a jól bevált ételízesítő is! (A csinosítást azóta Fédra már elvégezte)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése