Vérvirág

Hogy milyen régóta vágytam már piros vérvirágra! Azt mondják, hogy nagyon akarni kell és beteljesül. Ez most bejött nekem, hurrá!
Múlt ősszel Csótika barátosném érdeklődött, hogy vajon milyen virágja lehet, nem tudja a nevét. Sikerült kideríteni, és rájöttem hogy az általam oly nagyon vágyott piros vérvirág birtokába jutott. Azt hiszem innen nem is kell tovább ragoznom a dolgot. Egy jó barátnő mindent megért. Így lett nekem is egy szép nagy cserép piros vérvirágom (ill. hagymáim).
Jó kis tápdús földbe ültettem és dédelgettem......... de biztosan nem jól. A gyönyörű nagy hagymák virágot nem hoztak, pedig mennyire vártam.
Természetesen utána olvasgattam az ápolásának, hogy hogyan kell virágzásra bírni, de valami miatt mégsem végződött sikerrel a történet.
A telet a pincében töltötte megint a cserépben, megvártam vele a jó időt hogy felhozhassam. Nem ültettem át, mert állítólag 2-3 évente elég, hagyni kell hogy kinője a cserepet (Ez a veszély nem fenyeget még)
Megint gyönyörű nagy kövér leveleket hozott, és ráadásul még egy kis snidling is belekeveredett valahogy a cserépbe. Hagytam, hogy legalább az virítson benne, arra gondolva, hogy jövő tavasszal majd kiültetem a kertbe, és ha ott sem hajlandó virágozni, akkor kint is marad. Jól megijesztettem, mert a napokban, ahogy locsoltam, felfedeztem egy kis változást rajtuk. Az örömem határtalan! Ezek bizony bimbók! És nem is egy, hanem rögtön 4.

 

Ezek a fotók 07.13-án készültek. Ugye milyen szépséges még így is?

Gondolom, hogy azt mondanom se kell, hogy azóta milyen kényeztetésben van része! Kár, hogy a levelein már a nagy forróság nyomot hagyott. Izgatottan lesem, várom hogy milyen is lesz a drágaságom.... 

Két nappal később (kicsit homályos képen), de már felfelé igyekvőben!

 

07.25. 

 

07.29.

 

08. 02. 

 

Szépségeim együtt (A 2. képen az "eltévedt" rhododendronnal) 

 

A végeredmény nem piros, hanem narancssárga lett, de ez egyáltalán nem baj. van 4 cserép fehérem, majd meghirdetem cserére és hátha szerencsém lesz egy igazi piroshoz, vagy egy rózsaszínűvel is kiegyeznék. Hátha szerencsém lesz, és ez is megadatik. Addig pedig gyönyörködöm a szépséges narancssárgában.

Nem feledkezem meg azért a fehérekről sem! Tavasszal szétültettem őket és most várom hogy vajon hoznak-e virágot. Persze azon se csodálkoznék, ha nem örvendeztetnének meg az átültetés évében.