Novemberi napsütés

Csodálatos tavaszias, napsugaras őszi napokat kaptunk ajándékba.

Nem lehetett ezeket a napokat nem kihasználni, bármi mással foglalkozni, mint a kert. Na, jó, kirándulni is lehetett volna, ha..... 

Élveztük a simogató napsütést, de közben a kezünk sem pihent. Téliesítettünk.  

A leanderek, muskátlik még kint vannak a szabadban, de az alátéteket már kiszedtük alóluk és elmosogatva várnak a téli pihenőjükre.  Ez mind-mind szolgálatban volt a nyáron és a kaspók még nincsenek is itt. Na, ezt kell majd jövőre lecsökkenteni (ha sikerül) 

A kedvenc rózsám a körtefa hegyét célozta meg!

A gesztenyefa ágai már szinte kopaszak, de még mindig szépséges. A levelek a földön várják összegereblyézve, hogy a dézsások téli takarójaként folytassák tovább.

 

A nyuszifül is szép színes takarót kapott 

Kell ennél szebb látvány, mint a lombhullató rodi tarkasága? 

 

A datolyaszilvának még kellene a napsütés, elég sápadtak

 

A fehér vérvirág már bent pompázik

Metszésre várva

Várnai Zseni: Novemberi napsütés

Délben mégis győzött a nap sugárka,

az ősz ködét átfúrta, mint a dárda

s a szürke ködmön fénylő díszt kapott

magára tűzte ékül a napot.

S míg a fénygömb ott tündökölt az égen

én földi porszem megigézve néztem,

olyan volt mint egy óriási mosoly

s szerte foszlott tőle a ködgomoly.

Így harcol ő a köddel és sötéttel,

s mikor a föld elfordul tőle éjjel,

ő akkor is ott virraszt őrhelyén,

s rést vág az egek sötét függönyén.

Ó, jól tudom,hogy nem miattunk fénylik,

de a gyümölcs, mégis csak nékünk érik,

belőle árad minden, ami élet:

a kezdettől változó őstenyészet.

Tudom,de mindig újra megcsodálom,

mikor áttör a ködlő láthatáron,

tavaszidőn dicsfényben tündökölve,

s ősszel,mikor búcsúzva néz a földre.