Advent

                                       

Advent van, s átjárja lelkem a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét - tán ezredszer -, hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Szeretni szóban és tettekben, hinni, remélni szüntelen.
Táplálni kell mosollyal, öleléssel, hogy emléked hibátlan legyen.

Most visszarepülök gondolatban gyermeki önmagamba újra …
Látom, amint kályha mellett nagyanyám fagyos lábujjamat gyúrja.
Hársfateát tölt poharamba: „Idd meg! Nem fogsz fázni majd!”
Átmelegedett testem, valóban s én azt hittem a tea tette azt.

Ma már tudom, tőle volt meleg. Ölelés, szeretet, gondoskodás,
ezek voltak mitől az a „jó” a testem és lelkem járta át.
Ez adta azt a boldog érzést, mi ma is rám tör, ha a múltba révedek.
Hiánya - így advent idejében -, fájón kéri vissza az elmúlt éveket.

Emlékszem a finom illatokra, ami a konyhát járta át,
mikor sült a finom mézes, és a lágyan foszló mákos kalács.
Arca piros volt az izgalomtól, mikor a szobába engedett,
csilingelt egy üvegpohár szélén: „Itt az Angyalka! Megjelent!”

Futottunk mind a fenyő köré, ámultunk, örültünk nagyon.
Ezt a boldog érzést gyermekeimnek minden karácsonykor átadom.
Már sokadszor töltjük el nélküle a karácsony szent ünnepét,
de lelkemben ott mosolyog képe, ahogy átöleli a gyermekeit.

Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz, ha gyertyafényben rá emlékezünk.
S tudom, onnan fentről ő is nézi: Ugye mindenkit szeretünk?
Jusson szép szóból bárkinek! Simogató, ölelő kezekből,
mosolytól csillogó szemekből áradó tűz gyújtson fényeket!

Muzsika szálljon a gyermek kacajból, áhítat járja át a lelkeket!
A szeretetet, mit tőle tanultunk naponta adjuk át mindenkinek.
Drága Advent köszöntünk, Lelkünk téged epedve várt,
Hajnalfényed közöttünk hintsen szerte arany sugarát.


                                   / Szivünkböl és Erzsébet Kállai / 

https://www.youtube.com/watch?v=OoU-SE0ad1M&index=30&list=PLGdW1M6X4KYlonO1FYZCcMLCE_yxqO_vL


Boldog, békés, szetetteljes adventet, örömteli készülődést kívánok!