Örültem, mit ne mondjak, boldog voltam, hogy ez a nap is eljött, megérkeztek a favágók. Közben meg összeszorult a szívem, ha arra gondoltam hogy el kell búcsúznunk a két hatalmas fenyőfánktól. Hol egyik érzés kerekedett felül, hol meg a másik.
Egy szavam sem lehet, mert én akartam a halálukat!!! Ahányszor viharkárokról, kitört hatalmas fákról láttam képeket a híradásokban, annyiszor estem kétségbe, hogy ez velünk, a mi fáinkkal is megtörténhet. Az eszem tudta, hogy meg kell tőlük szabadulni, de..... Még én csak hagyján! A ház ura nagyon sokáig hallani sem akart róla, hogy kivágassuk őket. Így teltek viták és készségek között az évek, ők meg lettek egyre hatalmasabbak. Annyi változott mindig csak, hogy le kellett őket gallyazni a vezetékek miatt, és ezzel le is volt tudva a gondjuk.
Most végre eljutottunk a nagy elhatározásig, de nem volt könnyű.
Sok szép emlék fűződik a két fához, számtalanszor néztem rájuk csodálattal, szedtünk róla gallyakat a szeretteink sírjára, készítettem belőle karácsonyi asztaldíszt....... gyönyörködtem sudár szépségében....
Az erdei fenyő sok-sok tobozzal ajándékozott meg, de ugyanakkor bosszúságot is okozott. A rengeteg lehullott tűlevél beborította az egész előkertet, járdát....
Ezeknek vége! Eltűntek....
Napsütésben és a kivágás napján ködös, szomorkás időben
Az udvar felől nézve (vezetékek hálójában)
Kezdődik az első gallyazása
Leérkezett a csúcsa is!
Kezdődik a törzs darabolása
Ez maradt belőle!
Az erdei fenyőt gondoltam egyszerűbb munkának, de amint kiderült, nem jól sejtettem
Csak csodálni tudtam ezt az összehangolt profi munkát
Amikor maga alatt vágja valaki a fát
Micsoda megnyugvás! Ez is szépen sikerült. Egyetlen növényem se látta kárát, mind túlélte a nagy attrakciót. Hálás köszönet érte a profi munkásoknak!
Ez maradt az erdei fenyőből
Lehet számolgatni az évgyűrűket!
Ezek a ház urának a kívánságára maradtak így, nyáron majd futómuskátli kerül rájuk
Ezekkel még lesz munka!
Mindenkire jut belőle takaró télre!
Takarásra várva
Lehet, hogy ők lesznek a következők!
Ő már februárban sorra kerül
húúúú....én biztos sírtam volna...de ha meg az eszével gondolkodik az ember akkor azt mondja, inkább így, mint nagy kárt okozzon egy vihar alkalmával...
VálaszTörlésÉn is megsirattam őket...... Hosszú idő alatt jutottunk el a döntésig, és végül az eszünkre hallgattunk.
TörlésPár hete csináltuk, nagy búcsúzás volt. S ahogy nálatok, profi favágók, egy kis növényke tört egy leeső icipici hajtástól. S az ember szíve is egy icipicit velük halt.
VálaszTörlésIgen, a szívünk egy darabkája ment el velük. Nem szerencsés dolog így kötődni mindenhez, de ezek vagyunk mi. Nagyon tudok sajnálni minden növényemet amitől meg kell válni.
TörlésÉvekig nézzük a növekedésüket, pátyolgatjuk őket, de sajnos eljön az az idő, amikor búcsúznunk is kell tőlük. Nálunk csak nyárfa, és mogyoróbokor, meg fűzfa került kivágásra.... muszáj volt, mert mellettük a gyümölcsfák nem tudtak rendesen gyümölcsöt nevelni...... majd lesz helyettük másik kedvenc, fiatal fa!!!! puszi
VálaszTörlés