Reggel még egészen mást terveztem, gesztenyefa körüli gally takarítással, főzéssel, kerti teendőkkel, amiből egy vízesés nézésre invitáló telefonhívás billentett ki. Először nem akartam menni, hogy ki tudjuk az esőmentes egy napocskát használni. Aztán gyorsan meg is változtattam a válaszom. Szerencsére!
Csodás sétát tettünk Mandy barátosnémmal a Hámori-tó és a vízesés környékén.
A laktanya melletti parkolóban álltunk meg, innen indultunk a sétánkra. A nap igazán csalogatóan sütött, annyira jó érzés fogott el, ahogy kiszálltunk az autóból. Nagyon örültem, hogy ott lehettem!
Hát még akkor, amikor megpillantottam a tó csodálatos színét!
Még soha nem láttam ilyen szép színűnek.
Ezt a látványt nem lehet megszokni, mindig ámulatba ejt!
A lezúduló víz hangját olyan jó volt hallgatni, és megcsodálni a vízesést
Mindenhol víz, mindenhol csobogás....
Nem lehetett kellemes a hideg vízben dolgozni!
Most is szépek a függőkert ágyásai
A támfal réseinek aranyos fodorkái
Utolsó pillantások a tóra, hogy még sokáig emlékezzünk rá
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése