Újabb 30!

De még milyen 30! Az én kicsi fiam lett harminc éves! 

Istenem, hogy elszaladt ez a harminc év! Mintha még most lett volna kicsi! Jó volt visszapörgetni ezeket az éveket a fényképek válogatása során! Felidézni a régi szép időket! 

Még a Csaba kerek szülinapján megígértem Barnusnak, hogy ő is fog kapni egy albumot a következő kerek évfordulóra. Ennek most jött el az ideje, mert ki tudja hogy megérem-e még a következőt, amelyikre Csaba kapta. 

Hetekig készült, mint a Luca széke! Ennyi fotót átnézegetni, rendezni, szelektálni, nem volt egyszerű kaland. Aztán csoportosítani, újra belekeverni, újra keresni..... nem is akarok már rá visszagondolni, mert a végeredmény a fontos. 

Sokszor a nagy étkezőasztal kicsinek bizonyult, képes voltam minden pakoló felületet telerakni fotókkal, hogy aztán újra keressem, hogy hová is tettem. Lassan aztán megtelt a mappa, sőt még olyan is akadt, ami már nem fért bele.  

Nagyon szeretek készülődni, örömet szerezni, ajándékozni. Ez is egy szép, ráhangolódós időszak volt, amíg barkácsoltam. A férjem meg is jegyezte, hogy képes lennék novemberig folytatni, addig találnék ki újabbakat, és még akkor se lenne befejezve. 

Most csak szűk családi körben ünnepeltünk több okból kifolyólag is. Az öcsémék betegségük miatt nem jöttek, amit végtelenül sajnálunk. A másik ok, hogy a családi ünnepek nekem így itthon megrendezve bensőségesebbek, meghittebbek. 

Már előző nap megterítettem, "feldíszítettem" az étkezőt.

 

Az ünnepelt terítéke (Hóc, hóc, kisbohóc.... ezt csak ő érti)

Az ünnepi menü a szokásos húsleves töltelékkel, szarvaspörkölt zsemlegombóccal, gombás tejszínes csirkemell nokedlivel, borsos-mustáros tarja tepsiben sütve, mellette sült krumplival. lila pároltkáposztával, uborkasalátával.
AJÁNDÉKOZÁSOK:

 

Ági egy kedvenccel, amerikai focival lepte meg

 

 

Apától, a régen megcsodált óra

 

(Még most) Heten, mint a gonoszok (Egy sincs köztünk ilyen!) 

Nagyon szép, jóhangulatú délutánunk volt. Micsoda öröm ez nekem, hogy együtt tudhatom őket! Örülhetek a létüknek, jelenlétüknek az életünkben és nemcsak ünnepnapokon! 

Ezzel a nagyon szép verssel szeretném befejezni ezt a bejegyzést, ami mindkettőtöknek szól és általatok a lányainknak is: 

     Fogd a kezem

Már kenyerem javát megettem,

jó, hogy velem vagy gyermekem,

oly szorosan öleled lelkemet,

fogod öreg,ráncos kezemet.

Lesed minden óhajomat,

végig kíséred nehéz utamat,

még elengedheted a kezemet,

éld álomszép életedet

Még nem kell értem élned,

még érted égnek a fények,

még boldogan kacagj,dalolj,

nem kell,hogy örökösen aggódj.

Mikor eljön a végső pillanat,

mikor az idő megáll, nem baktat,

akkor tartsd kezedben, kezemet,

csókold álomba… fáradt szememet…

/Hirth Éva /

... és még egy jó tanács nektek az idézet által:

"Egyikünk sem jut ki innen élve, úgyhogy kérlek, ne bánj úgy magaddal, mintha már késő lenne! 

Edd meg a finom ételt!

Sétálj a napfényben! 

Ugorj az óceánba! 

Mondd ki az igazságot, amit őrzöl a szívedben, mint egy rejtett kincset! 

Légy butuska! 

Légy kedves! 

Légy furcsa! 

Semmi másra nincs idő." 
                                          /Richard Gere/