Téltemető

Szombaton igazi téltemető, madárfüttyös, napfényes, szívet-lelket melengető nap volt. Elég mozgalmasra is sikeredett, ami talán annak is köszönhető, hogy olyan csodásan jött fel a nap, olyan nyugalmat árasztott már korán reggel, hogy ki kellett mozdulni, élvezni kellett. Éltünk is a lehetőséggel! Jó korán reggel, már fél 8-kor indultunk a Zsarnaira Ágival meg Csabával. A parkolóban a mi autónk volt a 2., de még az árusok is akkor kezdtek kifelé pakolászni. Nagyon régen voltam már kint, ezért most kényelmesen nézelődve indultam a felfedező körútra. Inkább csak úgy bámészkodtam, nem volt semmi különös célom, inkább csak sétának tekintettem az egészet. Azért nem jöttem ám zsákmány nélkül haza! Velem jött 2 db (nélkülözhetetlen) jó minőségű kaspó. Az eladónál 3db volt belőle, de megmutattam, hogy erős vagyok, és csak kettőt hoztam el. (Haladás!) Nem mondom, hogy nem hezitáltam egy kicsit! Nincs szükség rájuk, éppen most csökkentem a konténeres növényeket...... megfagyasztottam a télen 8 nagy leandert, lesz bőven nagy cserép!
Érdekes, hogy nem sajnálom őket, én a leander őrült! Tavaly nyáron rájuk untam. Hihetetlen még nekem is, de így van. Erről már azt hiszem, hogy írtam is. Na, azért maradt még bőven belőlük, csak kisebb példányok. Még mindig sok van belőlük.

Hogy másokat is kirándulásra csábított ez a szépséges nap, nem csodálom! Este tudtam meg, hogy Betti meg Barnus is elcsábult egy kis városnéző kirándulásra (pedig előző este még nem tervezték) és Sopron szépségeit fedezték fel.

Mikor hazaértünk egy gyors ebédfőzés után nekilódultam a kertnek és kimerészkedtem a kert közepéig. Meglepetésként szolgált, hogy egészen szikkadtnak tűnt a kifelé vezető út. Már messziről rikított a kert végében a mogyoróbokrok alatti téltemető mező. Na, ezen aztán igazan meglepődtem, mert valahogy még nem számítottam rá..... nem is tudom, miért nem.

 

Most sajnálom csak igazán, hogy ősszel nem takarítottam el a lehullott leveleket innen! 

Az a baj csak ezzel a mezővel, hogy a kert legtávolabbi pontján van, nem tudom igazán kiélvezni a szépségét! Azért van közelebb is, a bejáratnál a nyári orgonák alatt. Ez még nincs olyan dúsan virágzó mint az előző, ami nem is csoda, hiszen ideültettem legkésőbb.  Ennek ellenére azért ez is szépen alakul, és talán ez van a legjobb helyen.

 

 

Az első ültetési hely a kivi alatt. Most mintha nem lenne olyan sok mint máskor.... az is lehet, hogy a levelek alatt lapul a többi. 

 

A 4. és egybe utolsó hely a (néhai) Fédrakert, ide szórtam a megmaradt magokat. Nem merem gereblyézni, mert azzal csak megsérteném a kis gyenge virágokat. 

Ha megérik a magjuk, akkor teleszórom velük a kertet, mert ennél nagyobb örömet kevés virág szerez. Ő az igazi téltemető a kertünkben és nemcsak a neve az. Olyan jó ránézni! A konyha ablakán kersztül szoktam gyönyörködni bennü, mert estefelé szinte világítanak. Eddig csak olyan helyekre szórtam magot, ahol nem kapirgálok, nehogy kikapáljam őket. Ez most meg fog változni.

Amíg kint dolgozgattam (lomb seprés, fű lazítás, bokrok igazítása, elhalt leanderek végleges kivégzése, hagymások "kiszabadítása"...), úgy éreztem, hogy a fellegekben járok. Minden megadatott hozzá: melengető napsütés, csodás kék égbolt, csend, nyugalom..... El is gondolkodtam rajta, hogy mitől lehet boldog az ember?

Nekem pl. ma az okozott nagy örömet, boldogságot, hogy egyik gyerekemmel együtt lehettem, a másiktól jó híreket kaptam,  (Nem múlik el nap, hogy mindkettővel ne beszélnénk) hogy kedvemre, hullafáradtra dolgozhattam magam a kertben. Ez utóbbi ugyan nem nagy dicsőség, hogy az ősszel lehullott leveleket lombseprűzhettem össze, mert bizony az elmaradt, amikor az ideje lett volna..., de jobb később, mint soha.  Milyen kevés is kell a boldogsághoz!  

Arról nem szól a fáma, hogy éjszaka alig tudtam aludni a derékfájástól... Nem baj! Ha az idő engedi, akkor folytatom.