Magnólia

Tudom, mindig azt írom, hogy ez a kedvencem, de akkor nem is füllentek (csak kicsit).  Persze, mindig az az ügyeletes libling, amelyik éppen virágzik, szépségével megörvendeztet, és ő is szeret engem (Sajnos, vannak bőven, akik elhagynak!). Végülis, ha belegondolok, csak olyan növények kerültek a kertbe, amik közel állnak a szívemhez valamiért.
Először a Deák téren csodáltam meg a szépségét, ott szerettem bele nagyon-nagyon régen. Később, amikor a Szentpéteri kapuban laktunk, az erkélyről csodáltam az egyik kertben virító hatalmas példányt. Ezt a mélységes virág szeretetemet Anyukámtól örököltem, ő is minden virágba beleszeretett. Engem is biztatott a vásárlásra, ültetésre. Istenem, de örülne neki, ha most ezt láthatná!
Az enyém történetét már leírtam egyszer. http://kertelgetes.blogspot.hu/2012/03/magnolia.html  Ez 12 évvel ezelőtt történt, akkor még csak egy kis vesszőcske volt az egész növény.  Mára már gyönyörű nagy fává nőtt, nem is gondoltam az ültetésekor, hogy ekkorára fog nőni.  Egyszerűen imádom, és naponta többször fotózom is. Legalább ezek a képek megmaradnak és ha kedvem tartja nézegetem őket.
Most 3-4 nap alatt borult virágba, de félek, hogy a következő napok időjárása véget vethet a szépségnek!

 

 

A nap minden percében változtatja szépségét, ahogy az égbolt, a napfény játszik vele. Nem tudok betelni a szépségével! Az örömömbe ilyenkor már egy kicsi szomorúság is vegyül, mert tudom, hogy az ő szépsége is múlandó és nagyon rövid életű. A nagy meleg felgyorsítja az elmúlását, csak nagyon rövid ideig gyönyörködhetünk benne.