Éltem ugyan egy ideig panelben, de vágyakoztam a kert után. Amíg dolgozni jártam, időnként teher volt, de ha fáradtan jöttem haza, az első utam a kertbe vezetett, ott kapcsolódtam ki, ott töltődtem fel, ott nyugodtam meg, élvezettel túrtam a földet. Most, amikor már időmilliomos vagyok, élvezhetném kedvemre, de sajnos eljutottam oda, hogy időnként újra teherként élem meg, mert az erőmből már nem telik minden munkára úgy, ahogy szeretném. Rágondolni se szeretek, hogy mennyi munka lenne most is kint, de az idő sem kedvez ezeknek a munkáknak jelenleg. A hét elején egy napra pl. nagyon kellemes idő volt, időnként még a nap is elő-előbújt, hogy jobb kedvre derítsen. Hozzá is kezdtem az összes virág alátét mosásához, a téliesítéshez, mivel a sárdagasztáson kívül mást nem tudtam volna csinálni.
Ez még nem mind!
Tervbe volt véve őszre a sok "fölösleges" gyümölcsfa megritkítása, a fenyők kivágása, néhány fa törpésítése, de megint elmaradt több ok miatt is. Talán majd tavasszal sor kerül rá. Közben pedig azon jár az eszem, hogy talán nem ok nélkül történt így, hogy talán nem is kellene ezeket megcsináltatni, most amikor annyira szükség van rájuk, hogy tisztítsák a levegőt, hogy lakóhelyet, táplálékot biztosítsanak a madarainknak, hogy minél több árnyékot adjanak, hogy még természet közelibb legyen, hogy.... Annyi minden jár a fejemben!
Másnak ez a kert egy nagy dzsumbujnak tűnik, nekem a szívem csücske. Szeretem minden rendetlenségével együtt. Van itt minden mindenhol! A 3 szilvafát pl. azért nem vágtuk ki, mert itt van a legjobb helye a függőágyaknak.
Most ugyan nem a legkellemesebb látvány ez a rész, de...
.... már egy kis tavaszt is idéz, meg az elköszönő hortenziák színorgiáját is
Ősszel mikor pereg róla a sok szilva, akkor mindig morgolódom miatta, de nyáron itt pihenni, lazítani egy megtestesült álom. Olyan jó itt hallgatni a csendet, a madarak vidám csicsergését, végigpásztázni innen a kertet, és belegondolni, hogy nincs az a szálloda kertje amiért akkor felcserélném. Igaz, innen látszik a sok tennivaló is! Ha felnézek a fákra, akkor látom ám, hogy hogyan kellene kicsit megrendszabályozni a koronáját, meg a lombok között fel-feltűnő repülőket és akkor szárnyal az én fantáziám is, hipp-hopp a tengerparton vagyok gondolatban.
Akkor most leszállok a földre, a mindennapok valóságába!
Lenne azért itt munka bőven! Ráfogjuk az esőre, hogy azért nem lehet csinálni!
Az almákat szándékosan nem szedjük össze, mert a rigók itt lakmároznak belőle tavaszig
Az utolsó fügék
Nagyon szeretek más kertjében nézelődni! Megcsodálni egy-egy növényt, tervezgetni, irigykedni, (Jó értelemben, mert tudom, hogy mennyi munka, törődés van egy-egy szép kert hátterében. Ezt csak az tudja, aki maga alakítgatja a kertjét. Nem szeretem a műkerteket!)
"Édes zöld fáim! Ha egyszer valaki idejön azt kérdezni, miért tudtam többet dolgozni nyáron, mint télen, mondjátok meg neki, hogy ti is ott voltatok akkor." ( Jókai Mór)
Azért a kert lakóira gondolni sem utolsó dolog, így is közelíthető. Másként mindig Petrik Adrienn kertje jut az eszembe, a természetes kert. Van ahol úgy alakítják, mintha spontán lenne természetes, pedig nagyon kigondolt azt úgy kialakítani. Szóval szép a kerted, beállt kert, légy büszke rá. A barátnőm (71) mesélte a minap, ő is leadott a kertjéből sokat, ahogy az ereje megkövetelte, de akkor is ott van még visszafogottan is körülötte. Az hogy van, s munkát követel, ha keveset tudunk is tenni, kevesebbet erőt ad az embernek, mert mindig összeszedi magát, s tesz valamit. A maga módján, de akkor is. Apám kertje a haláláig, 92 évesen is rendben volt, Igaz, mesélte már nem egy nap alatt, hanem egy hét alatt végzi el a munkákat, de szinte utolsó napjaiig csinálta.
VálaszTörlésKöszönöm szépen Anikó a kedves szavakat, a biztatást. Így szeretem, ameddig bírom, addig gondozók is, mert nagyon az életem része ez a kert.
TörlésNagyon kedvesek a bevezető gondolatok. Látszik, hogy mennyire szereted a kertedet és a korábbi fotóidból az is látni, hogy a kert ezernyi színnel hálálja meg a befektetett munkát.
VálaszTörlésKöszönöm szépen kedves Miklós!
Törlés