Kertelgetés

 

Új lakók váratlan beköltözése:

Valamikor régesrégen Bulgáriában csodáltam rájuk, de akkor még nem tudtam a nevüket, meg nem is keresgéltem a neten. Az utóbbi napokban egyre többször kerültek a szemem elé a fb-on, egyre határozottabban vágytam rá. Megfogadtam jóelőre, hogy csak egyetlen darabot, egy pirosat engedek be a kertembe. (Ó, de vissza kellett fogni magamat a kínálat láttán! Volt szép bokros virágzó rózsaszín ugyanennyiért, de ellenálltam nekik) Igaz, ez még nem virágzik, de nagyon remélem, hogy jövőre már fog, megmutatja magát. Át is ültettem gyorsan nagyobb cserépbe, jó tápdús földbe.

Pontosan ilyet vehettem volna most is, de az elképzelés nagy úr!

Bulgáriában (Neszebár) 2008-ban egy rózsaszínű szépséggel készült a fotó. Most újra (mint már oly sokszor) felidézem az akkori emlékeket, és eszembe jut, hogy én itt ekkor (ezen a fotón is jól láthatóan) olyan beteg voltam, hogy azt elmondani nem lehet. Éjszaka kellett orvost hívni, mert magas lázzal, gyomorgörccsel szenvedtem. Valószínű, hogy életem egyik legfinomabb sült csirkéje volt a ludas. Régi "szép" emlékek!

Nem jött ám egyedül a selyemmirtusz! (Nehogy féljen az új helyen!😇) Ez az újabb hortenzia őrületem már kezd sok lenni! Nem is tudom, hogy az elmúlt két évben hányadik lett.😔 Sokadik! Nem tudtam otthagyni! Kell ez, mint egy falat kenyér! Egyszerűen beleszerettem. Hát csoda?

Átültetve... Nem tudok betelni vele!

Kellettek a lelkemnek! A temetőből hazafelé mentünk be a kertészetbe (Jaj, de régen jártam ott (is)!

Hihetetlen! 25 év! Ennyi telt el Anyukám halála óta😭 Mindig, mindig nagyon hiányzik, de ilyenkor már napokkal előtte érzem a dátum közeledtét.......

Itt jókat alszunk, mert itt örök az álom,
Örök a szél és a lomb a fákon,
Örök a magány és örök az emlék,
Bennünket lágyan ringat a nemlét.
De ha gondolsz ránk, mi felébredünk,
De ha gondolsz ránk, érinted kezünk,
De ha gondolsz ránk, abban örömöt lelünk,
De ha gondolsz ránk, akkor itt vagy velünk...

Maurice Maeterlinck