Kertelgetés

 

A napokban megtörtént a bambusz aratása is. Egyik kertbarát ismerőstől kaptam még régen egy tövet, azzal a figyelmeztetéssel, hogy olyan helyre ültessem, ahol nem zavar majd a terjeszkedése. Ő már tapasztalatból tudta, hogy egy megzabolázhatatlan, nehezen kiirtható növényről van szó. Láttam a küdelmét az egyre jobban terjedő bambuszaival.  Akkor sajnáltam, hogy nem a közelünkben lehet, mert előtte elképzeltem, hogy milyen jó lesz hallgatni majd a levelek susogását. Szerencsére hallgattam rá és a kert végében kapott helyet. Nehezen kapaszkodott meg, először nem nagyon akart szaporodni, de aztán egyszer csak beindult. Olyannyira, hogy már a szomszéd kertjében terjeszkedik. Ott jobban érzik magukat, háborítatlanul terjeszkedhetnek. Tavaly tavasszal fedeztük fel, hogy a komposzthalmaz közepén eddig még nem látott vastagságú óriás bújik kifelé. Úgy látszik, hogy a tápanyagot ő is kedveli. Csak nőtt, nőtt, már ki kellett kötözni, hogy egyenes maradjon. Most onnan kezdtem el a komposztot rostálni, innen jött az ötlet, hogy akkor ő(ke)t is vágjuk le. Nem egyszerű ám, fűrész kell hozzá.

A vékonyabbakat kisérletezés alá vontam. Meghajlítottam őket és egy nagy vödörben várják, hogy kiszáradjanak. A hatalmas bambuszrudakat pedig a  borostyán által elfoglalt birsalmafához támasztottuk. Lehet, hogy csak tavasszal kellett volna sort keríteni rá, de.....

Közben a komposztból szórtam az áttelelő borsóra is, mert néhol szinte kilátszott a mag is a földből, meg nem mondanám éppen erősnek sem a kikelt növényeket. Mire végeztem a komposzt terítésével, eszembe jutottak a kertünkben nem kis számmal tanyázó kóbor macskák, meg hogy mi történhet a frissen rostált komposzttal a borsókon. Így kapták meg védelemként a borsók a levágott bambuszgallyacskákat.

Kíváncsi vagyok rá, hogy ezekkel a nagyra nőtt, saját magból kikelő áttelelő borsócskákkal mi fog történni a télen

 A fölösleges, takarásra fel nem használt levelek már a kert sarkában lévő komposztot gazdagítják.

Még soha nem voltak ősszel ilyen szépek a gyűszűvirágok. Remélem, hogy jól átvészelik a telet, mert ők is nagy kedvencek lettek ám.

A kutyusok temetőjében is jól elszaporodott a gyűszűvirág is

Így jár az, aki csak azt nézi, hogy hol van még egy kicsi szabad hely, meg úgyistudommajdmitültettem.... Hát nem tudom! Olyan mintha fokhagyma lenne, de tutira nem azt dugdostam ide! Majd kiderül egyszer!

Ők aztán dacolnak az idővel! Minden reggel félve nézem meg, hogy átvészelték-e a fagyos éjszakát.

Más-más szépség! Na, meg a soha el nem fogyó lehullott levelek! Mikor lesz ennek vége? Még mindig van a fákon utánpótlás, nehogy unatkozzunk.

Úgy szeretem! A másik bokrot szétszedtem, cserepekbe ültettem őket és a nyár végén a végleges helyükre kerültek, még ajándékba is jutott.

Takarva, takaratlanul...

Újabb takaróanyag! Lesz helye bőven! Lassan a sírcsokrokból kimaradt fenyőgallyak is megtalálják a helyüket, eltakarításra kerülnek

Ezekről a fenyőkről kerültek le a csúnya gallyak. Ennek több haszna is lesz. Télen takaró, tavasszal darálék, megy a savanyú komposztba, és jól ki is világosodik alatta a környék. Ezeknek a majdnem kert közepén lévő fenyőknek is történetük van, mint minden másnak a kertünkben. Még dolgoztam, erdei iskolában voltunk az osztályommal, és kitört belőlem a gyűjtőszellem. Az erdőben találtam kicsi 15-20 cm-es fák alatt kikelt magoncokat. Hoztam belőlük 😔 Hétvégére a hátizsákom bent maradt az iskolában, benne a kicsi fenyőkkel. Mikor haza kerültek, nem lettek elültetve, beletettük vízbe. Napokig ott várták a sorsukat, de nem volt időm rájuk. Akkor a férjem megsajnálta őket, azt mondtam neki, hogy odaültetheti ahol helyet talál nekik. Hááát, ott talált helyet! Szorgalmasan locsolgatta is őket, és ez lett az ő fenyvese.

Ők már tavaszt éreznek! Én se bánnám, ha már ott tartanánk, de addig még......