Hárs László: Levél az erdőből
Az erdőből egy levelet
hozott a posta reggel,
egy száraz tölgyfalevelet,
néhány sor zöld szöveggel.
Az állt rajta, hogy eljött az ősz,
a nyáridőnek vége,
most már a néma télre vár
az erdő és vidéke.
A mackó barlangjába bújt,
elköltöztek a fecskék,
a tisztásoknak zöld füvét
lerágták mind a kecskék,
nem hegedül a zenekar;
nagy most a tücskök gondja,
és újdivatú kalapot
nem visel már a gomba.
Szétosztotta a körtefa
a fanyar vackort régen,
nincsen levél a bokrokon,
és pitypang sincs a réten.
Minden lakó elrejtezett,
Üres az erdő, árva.
S a szélső fán egy tábla lóg:
"Téli szünet van, zárva."
Közel van hozzánk az erdő, de nekünk nem onnan hozta a szél a levelet. A szépsége mellett ezt is hozza nekünk (másnak is) az ősz, hogy a sok fa lehullajtja a levelét. A tavaszi virágzás szépsége, a gyümölcsök sokasága, az őszi tarkaság után megajándékoz bennünket a kert a színes levélszőnyeggel. Szeretem ezt az időszakot is, hiába ad rengeteg munkát. Az utóbbi ajándék napsugaras napok hívogattak a kertbe, szinte nem volt jó bejönni onnan. Ki is használtuk rendesen! A sírcsokrok után jött a kertiház átrendezése, a sok cserép, mindenféle kerti cókmók behordása és az almák helyének elkészítése. Évek óta itt telelnek az almák és nagyon jól bírják tavaszig. Igaz, ami igaz, úgy megágyazunk nekik, hogy egy szavuk sem lehet. (Úgy se tudnak beszélni😂)
Éveken keresztül csak tavasszal takarítottuk el a lehullott lombot (dupla munkával😏), hagytuk "takarónak" és csak akkor latyakosan szedtük össze, vittük a komposztra. Milyen jó dolog is az a saját komposzt! Most is két talicskával rostáltam ki, tettem be a kerti házba. Máskor ezt is tavasszal csináltam, mikor kellett az ültetésekhez. Maradt még tavaszra is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése