Kertelgetés

 Pocsai Piroska: Ne siess!

Ne siess,

Az idő úgyis rohan,

Ami neked jutott,

Azt éld meg boldogan!

Ne siess,

Sétálj az ég alatt,

Csodáld színe kékjét,

Míg az idő halad!

Ne siess,

Lásd meg a csodát:

Zöldellő fákon a mohát,

Évgyűrűibe rejtett korát,

Virágszirmon a szorgos méhet,

Amint gyűjtögeti neked a mézet,

Halld meg a madarak énekét,

Amint fiókáinak zengi életét.

Nyisd ki füled a tücsökzenére,

Szíved a napsugár melegére,

Sétálj a park bársonyos gyepére,

Halld meg, mit mesél a szél,

Lágyan susogva hozzád beszél!

Ne siess,

Hamar leég a gyertya lángja,

Jusson időd barátra, családra!

Ha kínálsz feléjük egy teát,

Legyen a tányéron keksz és marmelád.

Feléd nyújtja kezét gyermeked?

Öleld meg, mondd, hogy szereted,

Ha tett is olyat, mivel megbántott,

Éleszd magadban újra a lángot,

Zárd palackba a vélt haragot, s

Adj szívedből egy újabb darabot!

Lassíts,

Az idő úgyis rohan,

Ezt elfelejtik sokan!

Szelektálj, mi fontos, mi az, mi nem:

Nem kell megfelelned úton-útfélen,

Mert ha átrepül feletted az őrangyalod,

Másként festeni a múltat hiába akarod,

Az ecsetet a kezed leejti, s itt hagyod.