Aranyosi Ervin:
Sírva vigad a természet,
elsiratja a nyarat.
Bár ritkán lát ilyen szépet,
úgy érzi, koldus maradt.
Ha leülsz és megcsodálod,
te azért még láthatod:
– Mennyi szín és mennyi pompa
őrzi a varázslatot.
S lám az ember pont így érez,
siratja a múlt időt.
S nem látja, hogy lelke közben
mennyit szépült, s egyre nőtt.
Emlékekkel gazdagodva
mennyi mindent megtanult.
Sérelmeit veszi sorra,
ezért ma is fáj a múlt.
Ám ha tudod, hogy még fájhat,
tedd szebbé a holnapot,
Bocsáss meg, múljon a bánat,
nyiss egy új, tisztább lapot.
Azt írd tele szeretettel,
örömökkel díszítsd fel.
Az életet nem elsírni,
hanem végig élni kell!
Élvezd ki a röpke percet,
légy hát mától boldogabb!
Tovább élnek, kik szeretnek,
s szívük sem fáj oly sokat!
Emlékezz az elmúlt nyárra,
de őszöd is szép legyen!
Tiszta szívvel élj a mában,
hogy holnapod szép legyen!
Évek óta gyűlik a kertben a kivágott, levágott gyümölcsfák halmaza. Nem bírtunk annyit bográcsozni nyáron, hogy elfogyott volna. Most nagyon jól jön majd! Csaba felaprította, lehet a télen melegedni mellette (Erről majd később).
Azt a sárgabarackfát a kerttel örököltük, ami már akkor tavasszal úgy nézett ki, hogy már elpusztul. Évekig kínlódott még. Annyira finom gyümölcsöket termett! Megsirattam mikor végleg kiszáradt. Milyen csodálatos még most is!
A téli körtén is látszik, hogy ez a nyár nem kedvezett nekik. Olyan finom lenne pedig és ez garantáltan bio!
Annyira szerettem ezt a birsalmafát! Ritka szép példány volt, ezért is hagytuk meg a kiszáradt törzsét. Élni akar még mindig! Az egyik oldalán hozott egy hajtást és még termést is.
Lilahagymás-gyömbéres birsalma csatni is készült a lekvár mellett. A kompót még ezután jön, mert a sírcsokrok mellett már nem volt erőm hozzá.















Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése