Szilvaszedés…Szőlő-szüret!
Kigyúltak a pásztortüzek.
Nyit a Tudás Kapuja:
kezdődik az iskola! (Tamkó Sirató Károly)
Mennyire vártam mindig ezt a napot! Vártam a régi és az új tanítványok miatt. Mint egy kisdiák, mindig olyan izgalommal készültem rá. Hiányzott az iskola, a kollégák, a gyerekek... Most meg? Örülök, hogy már nem része az életemnek. Annyiszor hálát adtam már azért, hogy nem kell mennem dolgoznom (Én, aki imádtam tanítani). Régebben nehezen viseltem a szeptemberi becsengetést, vágyódtam, hiányzott.... most meg boldoggá tesz, hogy nem kell ott lennem. Mi ez?! Mi történt? Mi változott meg? Sajnálom a kollégákat az utóbbi napok (Mit napok? Évek!) történései miatt. Ez az iskola már nem az én iskolám! Sok erőt, jó egészséget, kitartást kívánok nekik!
A (naptári) nyár elszaladt, de a rekkenő hőség megmaradt, ami szinte már elviselhetetlen embernek, állatnak, növénynek. Belegondoltam, hogy milyen rettenetes meleg lehet ilyenkor a tantermekben, ahová 30 körüli gyerek van bepréselve a sokszor még sötétítő függönnyel sem rendelkező iskolákban. (Nekünk pl. azért volt, mert a szülők vettek anyagot, megvarrták....) Vajon hány iskola (nem alapítványi vagy magán) tantermei klímásak? Húúúú, mennyi kérdés ugrik most be a fejembe! Lassan 20 éve (Még kimondani is sok!) lesz, hogy nyugdíjas vagyok. Mi fejlődött azóta? Mi változott pozitív irányba? De jó, hogy nem most vagyok fiatal!.... Na, ebből elég! Inkább kertelgetek egy kicsit!
Én már nem is mondom az enyémre, hogy kert, ez már csak egy le és kipusztult terület. Elmondani nem tudom, mennyire utálom ezt az egész nyarat. A hiábavaló munkát, a hiábavaló költekezést a növényekre, pusztul ki minden. A gyönyörű hunyor bokraim (a jó drágák...) megadták magukat, kiszáradt a locsolás ellenére. A hortenziák, a flox-ok, a tűzgyöngy stb. A tavaszi hagymáknak csak a külső héja maradt meg sok helyen, úgy fordulnak ki a földből.
VálaszTörlésMegfogadtam, semmit nem veszek, ültetek. Muskátlikat gyökereztetek magamnak mindig, jó sokat, azokat elültetem, az még úgy ahogy bírja és gyönyörű is, ellentétben a vett muskátlikkal, hát azok is nyomoroncok, mikor elnyílnak én nem tudom mit csinálnak vele, hogy csak addig szép, míg hazaviszi az ember, utána időnként hiába tápozom, csak kínlódik.
Iskola... Nem irigylem sem a tanárokat, sem a diákokat. Egy totál leamortizált oktatás jellemzi az országot. Nem kell ide okos ember, csak olyanok, akik nem gondolkodnak.
Hosszú voltam, régen írtam, de olvastalak.
Ölellek 🤗
Orsikám, nálunk is ez a helyzet, csak nevezzük kertnek. Fogadkozom én is állandóan, hogy nem veszek többé semmit se, deamikor elém kerülnek, akkor elfelejtem és rendre elcsábulok.
VálaszTörlésA tűzgyöngy és a hunyor talán még menthető. Nálam is volt már olyan, hogy eltűntnek véltem a hunyort, de tavasszal előbújt. A muskátlik az idén nálam nem voltak formában, nem is veszek többet. Minden növény (is) csak szenved.
Az iskola egy tragédia, mintha szándékosan építenék le. Régen jártam az iskolámban, de a fotókon látom a külsejét (Még nem dőlt ki) és üvölteni tudnék miatta.
Olvaslak én is, de kommentelni nem tudtam, mert biztosan kikapcsoltad a lehetőséget.
A kertről írtam a blogon, Orsinak is, mindenkinek is. Az oktatás és az egészségügy amit a legjobban tönkretettek. Ezzel mi volt a céljuk? Hulljon a férgese? A sok buta befolyásolható, ugráltatható? Ma mesélte egy apuka, hogy 32 fok van az osztályban, de csökkentették vagy rövidítették legalább az órákat. Ha megtudja a kényúr majd kinyírja ott is az igazgatót. Gondoltam én. Sokszor gondolok én is arra, hogy öreg vagyok, s jó ez így.. Aztán eszembe jutnak az unokáim, s elfacsarodik a szívem. Milyen jövő vár rájuk?
VálaszTörlésAnikó, én ebbe sokszor már nem is merek belegondolni! Értetlenül állok és nézem, hogy mennyire megváltozott körülöttünk a világ. Sokan szemet hunynak fölötte, nem látják (vagy nem akarják) ami körülöttünk zajlik. Az unokáink jövőjére gondolni se merek, de még a gyerekeinkére sem. Siralom!
VálaszTörlés