Közeleg az advent! Adventi koszorú

Nagyon szeretem az adventi készülődést, a hangulatot, a várakozást, a varázslatot... Nemcsak szeretem, hanem teszek is érte, nem is keveset. Imádom felöltöztetni a lelkem, a környezetem, díszítgetek, bütykölgetek, ötleteket keresgélek, régi díszeket szedegetek elő, újakat készítgetek, tervezek, tervezek, tervezek... Ez olyan nagyon jó!
Ebben a blog írásban az is jó, hogy mikor leülök ide, akkor bizony jönnek az emlékek, érzéseket, illatokat idézek fel, emlékezem régmúlt időkre....
Gyermekkoromban nálunk nem volt divat az adventi koszorú készítése, ezzel felnőtt koromban találkoztam csak. Ezt is legkedvesebb igazgatónőmnek (Ircsikének) köszönhetem sok más mellett. Rajzszakosként jó esztétikai érzékkel megáldott kreatív emberként, és hithű katolikus lévén ő otthon is elkészítette, de az iskolában minket is "megfertőzött" vele akkor, amikor még ennek nem volt nagy divatja. Az első koszorúmat vele, az ő utasítása alapján kötöttük meg igazi fenyőgallyas alapra. A hozzávalókat a férje szerezte be nekünk Szlovákiából. Attól kezdve nekünk az advent elmaradhatatlan kelléke lett. Kell a lelkemnek az igazi ráhangolódáshoz.
Nem is tudom elképzelni, hogy mennyit gyártottam azóta! Nemcsak magamnak, hanem ajándékként barátoknak, családtagoknak is. Nagyon élveztem és mai napig élvezem ezeket az ajándékozásokat, mert egy kicsit ezzel én is részese lehetek az ő adventjeiknek is. Nem tudom hogy nekik mit jelentett ez akkor, de engem nagyon boldoggá tett. Különben is nagyon szeretek ajándékozni, másoknak örömet szerezni, jobban mint kapni. Hihetetlennek tűnik, de ez így van.
Csináltunk aztán itthon Ágival is mikor a családunkba került, aki nagyon jó társ az ilyen kreatívkodásokban. Egyik évben még a szomszédasszonyt is bevontuk a közös készítésbe. A kertben pedig minden örökzöld adva volt hozzá, kedvünkre csinosítgathattuk a műveinket.
Aztán jött egy munkahely váltás, ahol én kezdtem el másokat megfertőzni. Találtam hozzá partnert is, akivel  nagyon belelendültünk az adventi készülődésbe még a munkahelyen is. Nemcsak magunknak meg a barátainknak kötöttük meg a koszorúkat, hanem egy hirtelen ötlettől vezérelve a diákönkormányzat karácsonyi vásárára az osztályaink nevében a karácsonyi vásárba eladásra is készítettünk tizensokat. Ha visszagondolok rá bizony még most is beleborzongok. De itt még nem álltunk meg! Tovább ötleteltünk, és az iskola előterébe egy plafonra felfüggesztett óriásit is készítettünk hulahopp karikából és ezüstfenyőből. A kezünket úgy összeszurkálta az ezüstfenyő, amit egy másik kolléganő hozott a kertjéből, hogy napokig éreztük a tűszúrások helyeit, mert kesztyű nélkül, minden virágkötő tudás nélkül csináltuk.
Ezzel még nem lett ám vége, lehet ezt még überelni! Következő évben másik "őrült" kolléganő is csatlakozott hozzánk, akinek még jobb ötlete támadt. Csináljunk karácsonyi játszóházat, ahol gyerek és szülő együtt köti meg a család adventijét. (Ez azóta már hagyománnyá vált az iskolánkban) Ha visszagondolok rá, akkor ez egy rémálom volt az őrületes szervezőmunkával. Összeírni mindenkinek hogy milyen színűt akar, beszerezni a kellékeket, előkészíteni mindent hogy flottul menjen...... Sikerült! De micsoda munka volt ez! Az élmény megmaradt nekünk, még akkor is ha csak mi tudtuk hogy milyen óriási  nagy munka árán. Sokan el se tudták képzelni a kollégák közül se, csak nézték a háttérből úgy, hogy semmiben nem segítettek. Annyian voltak a szülők és gyerekek, hogy az ebédlőben alig fértünk el.  És ezt még megismételtük néhányszor. Szép volt!
Készítettem már templomba ajándékként, meg ki tudja most hirtelen felidézni, hogy még mennyi helyre és mennyi darabot. Megszámlálhatatlan....

 

Tavalyi koszorúnk 

Ezt ajándékba készítettem

Az idei adventi készítés egy kicsit más lesz, mert most már négyen fogjuk készíteni közösen a koszorúkat. A kellékeket már szedegetem elő, mert már lassan sort kerítünk a nagy kreatív napra, hogy időben a helyére kerüljenek a díszeink.