Az idén nagyon rosszul indult a hagyományos kocsonyafesztivál, ömlött a hó rendesen a megnyitó napján. Sokszor már inkább olyan havaseső volt, mert az igazi hóesés még talán jobb lett volna. Nemcsak ezért nem indultam neki az útnak, hogy megnézzem az új helyszínen megrendezésre kerülő fesztivált, hanem megint olyan nemmegyekkiakapun hangulat lett úrrá rajtam. Szerencsére az öregemnek volt hozzá kedve és elment, hozott nekem kétféle kocsonyát is. Az egyiket a monokiaktól, ami inkább hasonlított az általunk készítettre (csak kicsit sótlan volt, de zselatin nélküli) finom sovány husival. A másik, az egyik miskolci cégé, ami csak mócsingokat tartalmazott, az íze pedig egyáltalán nem hasonlított a kocsonyára, de a díszítése nagyon megnyerő volt (petrezselyemzöld, citromszelet). Hát ilyen ez! Nem a külcsín számít! Erre a felfedezésre nem most jöttem rá, ehhez már elég öreg vagyok, de most megerősített benne ez is. Hogy miért nem főzök magamnak ha ilyen kritikus vagyok? Ennek is megvan a maga oka. Csak én szeretem (meg Csaba is szeretné, ha meg tudná enni), így nem érdemes 2 tányér kocsonyáért főzőcskézni. Meg hát azért van a fesztivál, hogy ezt is kiélvezzük, márha vagyunk olyan szerencsések hogy eltaláljuk hogy kitől érdemes vásárolni.
Szóval, az idén csak a tévében láttam a fesztivált. A tavalyi viszont annál nagyobb élmény volt Fédrával. Duplán is. Egyrészt ugye egy ekkora leányzóval menni, bámészkodni, maga is élmény. A másik pedig az, hogy meg tudtam erőszakolni magam a kimozdulásra. Meg is veregettem érte a saját vállam.
És akkor jöjjön néhány kép a forgatagból!
Először is a híres miskolci kocsonyában a béka! Lehet hogy van olyan, aki nem ismeri a környékünkön használt szólást, hogy "Pislog, mint miskolci kocsonyában a béka" A legenda pedig imigyen szól:
Az, hogy az eset valóban megtörtént-e, vagy pislogott-e a kocsonyában a béka, mind a mai napig nem derült ki. Az viszont igen, hogy a miskolciaknak régtől fogva kedvelt eledele volt, s mint ilyet, a vásárokon kívül a kocsmákban, vendéglőkben is feltálalták. A kocsonya a miskolci piacon és vásáron a házi készítésű étkek közé tartozott. A pincébe megdermedni lerakott kocsonyába beleugrott, majd benne is maradt egy béka. A figyelmetlen pincér így tálalta fel az étket a vendégnek, aki döbbenten, de mégis kellő humorral vette tudomásul, hogy a sertésköröm mellől egy pislogó béka néz vele farkasszemet.
Igaz, ez a béka már nem pislog! Ráadásul nem is a fejét mutogatja!
A felvonulás néhány képe, ahol van béka minden mennyiségben
Az egyik felvonuló csoport ilyen békákat osztogatott a felvonulást néző gyerekeknek
A cél pedig az volt, hogy a pavilonokban kínál kocsonyát és a többi ínycsiklandó ételt meg lehessen kóstolni.
Csak néhány vásárlásra csábító portéka
Szóval csalódás volt a kocsonya. Nekem már 5 évvel ezelőtt is az volt, pedig még akkor volt felfutóban ez a rendezvény, tehát rendesen kitettek magukért.
VálaszTörlésViszont én annyira szeretem a csocsonnnnyát, hogy képes vagyok 4-5 tányér kedvéért is csinálni, pulykából és csirkéből. Minden segédanyag nélkül is megáll benne a villa. Minden nagyképűség nélkül
ebben nehéz utólérni.
Legyen szép vasárnapotok!!
Mártikám, megosztanád velem ennek a kocsonyának a titkát? Én eddig még csak sertésből készítettem, de most egy kicsit szeretnék felhagyni vele és csak szárnyasokat enni, azt is csak módjával.
TörlésSzép vasárnap estét! Margó